Somlyó Zoltán: A falon át
Lehullt az éjnek súlyos szárnya.
Alszik a pesti bérkaszárnya.
A sok meghajszolt, fáradt lélek:
urak, nagyságák, bús cselédek.
Pihen a gond, a bú, a kétség,
ágyára nyomta a sötétség.
Ilyenkor nyújtja ezüsttálon
bő kincseit az édes álom…
Ilyenkor, végre valahára
jegygyűrű fut a lány ujjára…
Csönd… csak egy árva macska nyávog.
Én is eloltom a világot.
Tegyük holnapra el a mát!…
…Egy jaj-t hallok a falon át…
Somlyó Zoltán: A falon át
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink