Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Somlyó Zoltán: Valaki… Mit szeretek?… Ezt sokszor kérdem magamtól. A kék eget?… A múló napokat?… Egy arcot?… Egy mosolyt… Vagy tán a régi, szivembe visszacsengő dalokat?… Mit szeretek oly nagyon, …
Somlyó Zoltán: Valaki… Olvass tovább Somlyó Zoltán: Erdő Kőrisfából van az ágyam, az asztalom meg dió. Karosszékem egyszerű tölgy, este benne ülni jó. A szekrényem cseresnyefa, kemény bükk a pamlagom. Ezen ülve bámulok el a …
Somlyó Zoltán: Erdő Olvass tovább Somlyó Zoltán: Mi vagyok én? A föld, mely barna, úgy, mint én s mint én, oly bús, oly régi, maga az áldott türelem s ki kéri: megsegéli. Én járok rajta …
Somlyó Zoltán: Mi vagyok én? Olvass tovább Somlyó Zoltán: Mért nem tudok úgy élni!… Mért nem tudok úgy élni, mint a fecske: csak szállni, szállni nyomtalan! Vagy, mint a vidám tavaszi szelecske: oly könnyen, boldogan? Vagy, mint …
Somlyó Zoltán: Mért nem tudok úgy élni!… Olvass tovább Somlyó Zoltán: Dzsungel A gyötrelmes hétköznap-élet nem nézi: állat-é vagy ember… Igát kovácsol a fénybül is s a csalánt virágként kínálja… Nem kíméli a szem szent tükrét, beléröhög ördögi daccal. …
Somlyó Zoltán: Dzsungel Olvass tovább Somlyó Zoltán: Ha már a kinok függönyét… Ha már a kínok függönyét a sors fejünk köré csavarta, világosság lesz a sötét és szánalom a bosszú kardja. A hold is nappá …
Somlyó Zoltán: Ha már a kinok függönyét… Olvass tovább Somlyó Zoltán: A szivben A szívben sok kis óhaj él, heverve szendereg, henyél. Mint hisztériás démonok: mind akaratos és konok. Ha szép napos a délután, sétálnak a szív zeg-zugán. Ha …
Somlyó Zoltán: A szivben Olvass tovább Somlyó Zoltán: Egy papnak A falu csöndje ott ül a szivedben s a szobádban béke s illatos virág. Ezüsthímü papucsban, mint egy álom, úgy üldögélsz, ajkadon szent imák. Néha egy-egy …
Somlyó Zoltán: Egy papnak Olvass tovább Somlyó Zoltán: Rossz halál Rossz halál, hogy te hozzám hűtelen és rossz valál. Megaláz ez a könnyes vágyakozás, ez a láz. Múl az ősz; lehet még, hogy sírsz s térdre …
Somlyó Zoltán: Rossz halál Olvass tovább Somlyó Zoltán: Komor kocsis Az ucca hosszú s olyan széles: találkoznunk már nem veszélyes. A vágy s az átok mind betellett; elférünk békén egymás mellett. Így járunk csöndbe, mint az …
Somlyó Zoltán: Komor kocsis Olvass tovább Somlyó Zoltán: Séta Kivasaltattam a ruhámat, kifényesíttettem cipőm; sétára indultam magamban e búsfényű, szép télidőn. Léptem vidáman szállt a járdán, meglendült jobb- és balkarom. Így, díszben, megfeszült gerincem: rangom most …
Somlyó Zoltán: Séta Olvass tovább Somlyó Zoltán: Boszorkányos éj A város csatakos. Sötét a lámpasor. – Fiatalúr, az éjjel jól megáztál. Nedvesen csillog pár sötét torony s a szél a síkos háztetőkön mászkál. Két mezítelen …
Somlyó Zoltán: Boszorkányos éj Olvass tovább Somlyó Zoltán: A tűzfal Az ablakom üres telekre nyílik; lenn sápadt fű s a fűben ócska hintók, a hintókon szerelmes-éhes macskák, cicázók, fázók, egymásra kacsintók. Egy sárga tűzfal áll csúcsosan, …
Somlyó Zoltán: A tűzfal Olvass tovább Somlyó Zoltán: Novemberest Novemberest. A város szélén járok. A Kőrös fázik. Egy kutya ugat. Az íves, bordás, nagy vasúti hídra fakó bánatot ejt a napnyugat. Kabátom szélén kóróvert barázdák. Nagy …
Somlyó Zoltán: Novemberest Olvass tovább Somlyó Zoltán: Lámpaoltogató Hajnalodik. Az ég fakó. Jön a lámpaoltogató. Botja hosszú. Ilyet még én sose láttam. És a végén koppantó van: odatartja és a lámpát lecsavarja. Így megy uccahosszat. …
Somlyó Zoltán: Lámpaoltogató Olvass tovább Somlyó Zoltán: Tükör Ki az az úr, ki minden reggel szemembe néz a megkopott tükörből? S ijedten kapja el fejét, meglátva ajkamat, mely búra görbül… Aztán végignézi, amíg megkötöm sötét …
Somlyó Zoltán: Tükör Olvass tovább Somlyó Zoltán: A dal… A szoba csöndes és meleg. Homályosak a szegletek, egyetlen körte ég… Van csöndem, van. És van szobám. S egy kis meleg is jut reám e földi …
Somlyó Zoltán: A dal… Olvass tovább Somlyó Zoltán: Álmomban afrikában jártam… Álmomban Afrikában jártam, szikrázó, dús mezőkön… A fák törzséből kaucsuk ömlött és tej zuhogott, csak szomjas szájra várt… És mentem meztelenül… a tikkasztó nap ruhát …
Somlyó Zoltán: Álmomban afrikában jártam… Olvass tovább Somlyó Zoltán: A falon át Lehullt az éjnek súlyos szárnya. Alszik a pesti bérkaszárnya. A sok meghajszolt, fáradt lélek: urak, nagyságák, bús cselédek. Pihen a gond, a bú, a kétség, …
Somlyó Zoltán: A falon át Olvass tovább Somlyó Zoltán: Reggel Az ablakomon karcsu jégvonalkák, fagyos mosollyal rámköszöntenek. A reggel fagyos, merész pattanással megint kinyílott, mint a nagy sebek. Álomszuszékos, puha gördüléssel, fordulok a falnak: ott van még …
Somlyó Zoltán: Reggel Olvass tovább