Sárosi Árpád: Tavasz elébe
Ez az ős föld szava!
Fülembe dobban dajkáló meséje,
Mintha anyám galamb-szive mesélne,
Bölcsőm felett, rég-valaha.
Az erdő összesug.
És száll a vágyak tiszta rebbenése,
Vizek sikolya, völgyek érverése.
Ujjonganak a szomorúk.
Szivem az égi hid,
Min friss zenék találkozóra járnak,
Nincs együttes, mert nem hallom Meának
Ezüstcsengésü dalait.
Hárfád, a sok szavút,
Mért rejti el rózsaszinü márvány?
Tavasz kopogtat, bibor ég a szárnyán,
Nyisd meg előtte a kaput.
Mint dús vetés felett
Pacsirta-had, nyilaznak a dalok,
Dicsekvők, bátrak és magasztalók:
Szerelmünk és az életet.
Sárosi Árpád: Tavasz elébe
Még több vers:
- Karácsony vers
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
Mások erre kerestek rá:
Tavasz vers, tavasz versek, rövid tavaszi versek, klasszikus tavaszi versek, a legszebb tavaszi versek, tavaszi versek felnőtteknek, tavaszi versek szavalóversenyre, tavaszi versek gyerekeknek.