Sárosi Árpád: Szines kövek
A parton állt. Hajában apró lángok.
Szemében fénye távol viharoknak.
És tiszta volt, mint tűzkövek a vizben,
Titkos erők, miket elsodornak.
A kilenc éves lányság gyönyörével
Őrizte kincsét, két szirom-kezében:
Szines kövek. Irigyelt ajándékok.
Enyém legyen, kivántam mindenképen.
Felém kinálta, kecses csörgetéssel:
Akartam, kértem, parancsoltam végre.
Futott s elejtett egy-egy szem kövecskét,
Lázzal-lihegve – lehajoltam értte.
– – – – – – – – – –
Az élet-sinek ahol összeérnek,
Őt megtalálod minden állomáson.
Szines kövek: az ajkán, két szemében
Kincseknek érzed, a hajszás varázson.
Kövek, kövek. Százszor elédbe ejti:
Vergődöl érttök, mig valahány meglesz.
És mégis vággyal, boldogan szoritod
A szines semmit, haldokló szivedhez.
Sárosi Árpád: Szines kövek
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink