Sárosi Árpád: Az erdők utján
Nem vagyok én magam,
Ha az erdők utján egyedül is járok,
Virágok, madarak,
Szivemhez nőtt régi, régi jó barátok.
Láttak szomorun is,
Láttak, tuláradó örömmel örülni,
Viharok tüzéből
Az egész lelkemmel ide menekülni…
Virradó hajnalon,
Árnyaktól megrohant, suttogó estéken,
Sokszor láttak engem,
Kerestem valakit, akit vártam, régen.
Jártam a nyomában,
Csak suhant az erdőn, nagy-nagy messzeségben,
Őszre járt a május –
Mire megtaláltam, mire utólértem.
Sárosi Árpád: Az erdők utján
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink