Sárosi Árpád: Az éj, ha szobámba lép

Vers mindenkinek

Sárosi Árpád: Az éj, ha szobámba lép

Vers mindenkinek

Rám omlik az éj, arcomra, szivemre
Nem mint sziklatömbök lavinája,
Mint lágy, fekete selymek fodros hulláma
Száll-száll a hangtalan Éj.
Rémei nincsenek, – se láza, se álma.
Suhanó szárnya az Életet szántja.
Az arató: a Reggel, – biboros zsarnok.
Mint fekete selymek siró hulláma
Eltemet, elfed az Éj.
Nyugtalan árnyak bús fejedelme
Te vagy: fenséges fekete Éj.
Könnyeid hullnak, arcomra, kezemre:
Nőnek a halál liliomai
És fürdenek a Hold sugarába’.

Sárosi Árpád: Az éj, ha szobámba lép

Vers mindenkinek

 



Még több vers: