Sárosi Árpád: Az éj, ha szobámba lép
Rám omlik az éj, arcomra, szivemre
Nem mint sziklatömbök lavinája,
Mint lágy, fekete selymek fodros hulláma
Száll-száll a hangtalan Éj.
Rémei nincsenek, – se láza, se álma.
Suhanó szárnya az Életet szántja.
Az arató: a Reggel, – biboros zsarnok.
Mint fekete selymek siró hulláma
Eltemet, elfed az Éj.
Nyugtalan árnyak bús fejedelme
Te vagy: fenséges fekete Éj.
Könnyeid hullnak, arcomra, kezemre:
Nőnek a halál liliomai
És fürdenek a Hold sugarába’.
Sárosi Árpád: Az éj, ha szobámba lép
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink