Sárosi Árpád: A muzsik fia
Kinek adózol föld, te anyaföld?
Kinek teremsz, kinek, ha nem nekünk?
Akkor ölelsz, ha éhség kinja öl,
Akkor szeretsz, ha eltemetkezünk.
Mint árnyak hullunk, kerget a kenyér,
Áldottak csak a csendes éjszakák –
Altatnak álmok – kincses nagy urak:
Ha holt-szelíden leborulnak ránk.
Mi bününk van? A végzet mért miénk?
A muzsik fia csak szántott-vetett –
Csak türt, bár marta szótlan-lázadás –
Imádta föld, szent békességedet.
A muzsik fia nem panaszkodott,
Ha vér serkedt a görbe hátakon.
Épülj föl ujra békitő küszöb:
Véresre kinzott, üzött nyugalom.
Kinek adózol föld, te anyaföld?
Kié a kincsed, kié a kenyér?
Mint árnyak hullunk. Légy úr virradat.
A muzsik fia csak tűr és remél.
Sárosi Árpád: A muzsik fia
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink