Sárosi Árpád: A hegyen
Haldokló, őszi alkonyon
Velem vannak testvéreim:
A tétlen csönd, a nyugalom.
A lomb neszét, mely hullva-hull,
A város harcos zsivaja,
E bús zene, nem sirja tul.
Az éj fesziti bársonyát,
S a házak sóvár lángjai
Lassan kigyulnak odaát.
Ezer és ezer tüzszemek:
Remények, bűnök, bánatok,
Ragyogók, vérzők, betegek.
Lepergő lombok halk neszét,
Vedd karjaidra kóbor szél,
Hintsd a szivekbe szerte-szét.
A csend körültem megremeg.
S a városban, mint siri mécs
Kialszanak a tüzszemek.
Sárosi Árpád: A hegyen
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink