Sáfáry László: Játék
Sáfáry László: Játék A víz mellett találtam egy csigát, házatlan volt és kék, mint az ibolya. Megfogtam és a patakba tettem. Egy kiálló száraz kis kődarab lett a börtöne. Játék …
Sáfáry László: Játék Olvass továbbSáfáry László versek
Sáfáry László: Véreim
Sáfáry László: Véreim Fejük felett a gondok úgy bokáznak, mint részeg részesek gyümölcsvesztett tarlón. Az élet sorsa csillog a mesgye táján, mint boldog és erős kalangya, mely vére lesz sok …
Sáfáry László: Véreim Olvass tovább Sáfáry László: Tutajosok
Sáfáry László: Tutajosok A háborút és a békét a nagyurak csinálták, nem tudjuk, ki parancsolta nekik. Nekünk a tél parancsol, hogy nyáron fát úsztassunk a Tiszán. Most nem lehet, mert …
Sáfáry László: Tutajosok Olvass tovább Sáfáry László: Virágpor száll a levegőben
Sáfáry László: Virágpor száll a levegőben Virágpor száll a levegőben, és ring a hegyoldal köröskörül. Sok bánat száll a levegőben, és reng már a föld. Sokan éheznek, börtönben ülnek, de …
Sáfáry László: Virágpor száll a levegőben Olvass tovább Sáfáry László: Barátság
Sáfáry László: Barátság Most még éhség és vörösbor váltogatja napjaim színét. Sokszor emelkedik öklöm a milliók öklével együtt, és sokszor vagyok magamban is. De már messzi időkbe hajlik életem, boldog …
Sáfáry László: Barátság Olvass tovább Sáfáry László: Távoli barátaim
Sáfáry László: Távoli barátaim Fiatal szememben, fiatal szemedben végtelenrégi sírások és végtelenrégi kacagások könnye remeg. Szívemben csillogó erdők és csillogó gépek zúgását sűrítem össze. Feszítsd ki, kis kamaszlány, feszítsd ki …
Sáfáry László: Távoli barátaim Olvass tovább Sáfáry László: Törvény
Sáfáry László: Törvény A megölt szentjánosbogár nem világít. Ne sírj, hugocskám, ne bánts, én nem akartam! Törvény jelölte lépteim helyét. Sáfáry László: Törvény Még több vers: Karácsony vers Szilveszteri …
Sáfáry László: Törvény Olvass tovább Sáfáry László: Öreg vincellér halála
Sáfáry László: Öreg vincellér halála Megérkezett az ősz, és a szüretelők dalolása a falvak felé vonul. Pihennek a szőlőtövek, de öreg gondozójuk tovatűnt a rozsdaszínű fényből. Megvárta, míg súlyos gerezdjeikkel …
Sáfáry László: Öreg vincellér halála Olvass tovább Sáfáry László: A tavasz vándorol
Sáfáry László: A tavasz vándorol A tengerparton talán elhallgatott egy andalúz gitár, és körülöttünk kehelybe bomlik milliónyi bimbó. Megölhetetlen, ős zenére táncolunk, és felettünk ezüstfonálon ring az este. Sáfáry László: …
Sáfáry László: A tavasz vándorol Olvass tovább Sáfáry László: Jó lány a kedvesed
Sáfáry László: Jó lány a kedvesed Jó lány a kedvesed, barátom, okos barna szemét könnyen felidézem, és az ötven fillérek is eszembe jutnak, amiket szűkös napokon a zsebembe csúsztatott. Én …
Sáfáry László: Jó lány a kedvesed Olvass tovább Sáfáry László: Munkásfiúk
Sáfáry László: Munkásfiúk Megint eltapostunk hat napot, holttesteiken átugortunk, és a fák eltakarják a gyárkéményeket. Fölöttünk mindentudó madarak nevetnek, mert a város lánya rúzzsal festi száját. A szerelmesen ránkboruló világot …
Sáfáry László: Munkásfiúk Olvass tovább Sáfáry László: Verhovina
Sáfáry László: Verhovina Vaszil gazda a Verhovinán, egy félhold földje is van talán, kukoricát vetett belé, és ha istenke is úgy akarja, puliszka télre bőven lesz az asztalán. Az istenkének …
Sáfáry László: Verhovina Olvass tovább Sáfáry László: Gesztenyefa
Sáfáry László: Gesztenyefa Ez a gesztenyefa tizenkét évvel ezelőtt is csendesen száradt a szemétdomb és a palánk között, sokat olvastam a tetejében Nick Cartert és egyéb tiltott könyveket. Most is …
Sáfáry László: Gesztenyefa Olvass tovább Sáfáry László: Hóviharok ideje
Sáfáry László: Hóviharok ideje A társaság népes és igen előkelő, nem is tudom, hogy kerültem bele, meleg van itt nagyon, a sok fecsegéstől fojtó a levegő. Gyorsan el innen, legalább …
Sáfáry László: Hóviharok ideje Olvass tovább Sáfáry László: Venyige
Sáfáry László: Venyige A Naphegyen s a Pálhegyen újra ott a hó, a szőlőkarók sem látszanak. De jó lesz szánkára kapni délután! Barátaimmal kimegyünk: megnézzük, a bor nem fagyott-e meg? …
Sáfáry László: Venyige Olvass tovább Sáfáry László: Vihar
Sáfáry László: Vihar Völgybe ért a riadt nyáj kolompja, és az ég minden felhője a világra zuhant. A sötét záporban szilárdabb vagyok a fasudaraknál és a nehéz cseppek elé vígan …
Sáfáry László: Vihar Olvass tovább Sáfáry László: Erős vagyok
Sáfáry László: Erős vagyok Erős vagyok, mint a csákány, a viskók hajlott falát lebontom. Öreg legény, fázol a szeles sikátorokban, szorítsd meg kezemet, két kéz melegebb a társtalannál, és arcod …
Sáfáry László: Erős vagyok Olvass tovább Sáfáry László: Lüktető
Sáfáry László: Lüktető Jazz-zene. Szívdobogás. Szétriadó fiatal nyáj fut az ég tetején. Pásztor sápadozik. Automobil az úton. bóbita száll a mezőn, s megfeketült felhők kotorásznak az égen. Sáfáry László: Lüktető …
Sáfáry László: Lüktető Olvass tovább Sáfáry László: Meghalt a nádas
Sáfáry László: Meghalt a nádas Megérkeztek a gépek barna, vasöklű emberekkel. Érzi halálát a nádas és búcsúzenét ölelkezik a széllel. Óriás barázdák mentén ölelkezünk és dalolunk a fakadó kenyérnek. Sáfáry …
Sáfáry László: Meghalt a nádas Olvass tovább Sáfáry László: Fény
Sáfáry László: Fény A sötétség hegyről hegyre lép, és a csillagok is az ég párnái mögé merültek. Csak a nyárfa áll fehéren, mint sorsütötte emberek reménye, és fényével hívja párját …
Sáfáry László: Fény Olvass tovább