Réthy László: Nőm halálakor
Beteg volt szegény, – nagy keservek
Ütöttek házunkon tanyát:
A lelkem sírt, ha vigasztaltam
A hervadó, szelíd anyát.
Két pici gyermekünk napestig
Játszadozott a kis lakásban:
Nem értették, hogy falaink közt
Mily mérhetetlen bánat van?
Aztán meghalt és ott állottam
A sírnál, csüggedten, letörve;
S a kisebbik gyermekem kérdé:
– Mért teszik a mamát gödörbe?
– Hazajöttünk és nehány hétig
A “mamát” emlegették még:
– Hogy egy szép aranyos kocsin
Messze, egy kertbe elvitték…
Aztán rokonokhoz jutottak
S szépen nőttek a gyermekek:
És a kedves uj környezetben
Egészen otthonossá lettek.
Egyszer hallottam egyiktől, hogy
“Tuli mama” vigyáz miránk:
– De ugye apus, egyszer régen
Volt nekünk egy másik mamánk?
Tokaji Nagy Irén, meghalt Budapesten 1893. március 14-én
Réthy László: Nőm halálakor
Még több vers:
- Karácsony vers
- Anyák napi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink