Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Reményik Sándor: Hőmérő Volt néha úgy, hogy negyvenet, Sőt szinte negyvenegyet mutatott. Akartam tudni. Ámde a testvérek Szentül és nagyszerűn tudtak hazudni. Sohasem vallottak be többet Mint harmincnyolcat s egypár …
Reményik Sándor: Hőmérő Olvass tovább Reményik Sándor: Halk hang halottaimhoz Piroska Testvér A földben s az égben, Te por a porban, Fény az üdvösségben – Anyámmal együtt ugye megbocsáttok, Hogy nem hintem a sírotokra mind …
Reményik Sándor: Halk hang halottaimhoz Olvass tovább Reményik Sándor: Örök béke Nem paktumok és nem kongresszusok, Nem új törvények, nem a régi jog. Nem egy bíróság nemzetek felett, Nem új betűk, nem újabb kötetek. Nem Genf, ó …
Reményik Sándor: Örök béke Olvass tovább Reményik Sándor: Béke Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni …
Reményik Sándor: Béke Olvass tovább Reményik Sándor: Jelek Tudod mi fáj nekem Testvér? Dehogy tudod. Bár senki sem jutott Lelkem lelkéhez Nálad közelebb. De amit adtam Neked: csak jelek. Jelek, jelek. Ember embernek adhat egyebet? …
Reményik Sándor: Jelek Olvass tovább Reményik Sándor: Nagy dolgok árnyékában Tragikus korszak hozott össze minket, Hegyóriások árnyékában álltunk, Erdőn az utat lámpással kerestük, Egymás lelkébe súlyokat dobáltunk. De minden súlynak sólyom-szárnya nőtt. Úgy lebegtünk kis …
Reményik Sándor: Nagy dolgok árnyékában Olvass tovább Reményik Sándor: Turistavezető Tizennégy éves most a kisleány. Kedves komolyság hamvas homlokán, És nyilt szemében acélos derű. Egészen anyja arca volna tán… Csak bátrabb, merészebb minden vonás, Elfogulatlanabb a mozdulás: …
Reményik Sándor: Turistavezető Olvass tovább Reményik Sándor: Hidak Egy hídon mentem át, az Izvoron. Furcsa hidacska volt: Két szál fenyő, Csak úgy, egymásba róva, Az Izvor lent dalolt. Egy percre én akkor megálltam ott, Behúnytam …
Reményik Sándor: Hidak Olvass tovább Reményik Sándor: Láthatlan íjász A fantáziám madaraira Lappangva les egy láthatlan íjász, Hervadó lelkem ős-bozótja közt Áll, térdel, fekszik, de alig hibáz: A sápadt égből kék vér harmatoz. És hullanak …
Reményik Sándor: Láthatlan íjász Olvass tovább Reményik Sándor: Ma neked, holnap nekem Pók szőtte szürke szálait az erdőn, Fonalait kelő nap aranyozta. Kisebb körök, nagyobb körök, Csodálatos körök… Körök közepén ült a pók maga. Mestere volt, …
Reményik Sándor: Ma neked, holnap nekem Olvass tovább Reményik Sándor: Így kellene Angyal-könnyedén, tündér-könnyedén Ül meg a dróton a fecskék raja. Apró szemükben déli tengerek Aranya vibrál, azúrja remeg, S a téltelen táj távol mámora. Ők haza készülnek, …
Reményik Sándor: Így kellene Olvass tovább Reményik Sándor: Komppal Az idő minden új csodája megszűnt. Millió gép hiába dübörög, Millió gőzös hiába szeli Zakatolva a roppant vizeket. Se hang, se füst el nem hatol ide. Megrakva …
Reményik Sándor: Komppal Olvass tovább Reményik Sándor: Letört Letört egy ág. A gyümölcseit nem bírta tovább. Saját mosolygó súlya alatt tört le. Mint egy anya… S most valahol Virágzik másodszor és mindörökre. 1934. július 31. …
Reményik Sándor: Letört Olvass tovább Reményik Sándor: Húsvéti versek egy halott erdőről I. A ledöntött templom A gyermekkorom öreg erdejét Kegyetlen kéz fektette le, Nagyszombat estéjére épp. A megmaradt gyér fák között, Mintha nem történt …
Reményik Sándor: Húsvéti versek egy halott erdőről Olvass tovább Reményik Sándor: Telefonpózna Elsorvadt, száraz ágai Mint béna karok, kimerednek. Telefonpózna lett a fa: Hírhordozója embereknek. S a többi közt kell állnia. A többi mind faragott oszlop, Legyalult, kinyalt, sima …
Reményik Sándor: Telefonpózna Olvass tovább Reményik Sándor: A tenger álmai Tenger, tenger, hát ilyen is tudsz lenni: Ily halottcsendes, halotthalavány? Utolsó szentség fényes kenete, Örök olaja csöppent rád talán? Hogy arcodon minden ránc elsimult, S …
Reményik Sándor: A tenger álmai Olvass tovább Reményik Sándor: Havasi feszület Halványpiros hegyi virág Öleli lábát a keresztnek. Távolról a sötét fenyők: Titoktudó konok erők Feléje gyökeret eresztnek. És ölelik a föld alatt. Így rejtik el imádatuk. …
Reményik Sándor: Havasi feszület Olvass tovább Reményik Sándor: Nymphea thermalis A hőforrás buzgó tavába Az eső fagyosan pereg. A vizek a kettős nyomástól Félelmesen füstölgenek. S ahogy felszáll a sűrű pára: Nyomán egy-egy fényes szirom… Nagy, …
Reményik Sándor: Nymphea thermalis Olvass tovább Reményik Sándor: Hála Szívfájdító tavasz. És olyan jó. És olyan jó. És mégis olyan jó. Most alkonyul. A fák Fínom kis seprő-ágaikkal Csodás színekbe mártva állanak Nagy-mozdulatlanul. Rügy ring az …
Reményik Sándor: Hála Olvass tovább Reményik Sándor: Hangverseny Lent a patak zúg. – De most jő a szél – És elkezdi a fenyves idefenn. Ifjú cserjék vad sörénye lobog És az öreg fenyők Inognak méltóságosan. …
Reményik Sándor: Hangverseny Olvass tovább