Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Reményik Sándor: A kézi tükör Hajolt fölém sok szép leány, Melengetett sok lehelet, Sok ingerkedő tűz-ajak Rontotta jeges kedvemet. De egyszer – végső próbakép Halott ajkára tettenek – Én csillogtam …
Reményik Sándor: A kézi tükör Olvass tovább Reményik Sándor: Néha félek… Néha félek… Úgy nyugtalanít ez a suttogás, Ezek a halk neszek, Ez az imbolygás, ez az összejátszás A hátam megett. E halk hullása nem tudom minek. …
Reményik Sándor: Néha félek… Olvass tovább Reményik Sándor: Hangok ereje A tiszta őszi csendbe A messzi hadgyakorlat Ágyúdöreje döng. A tiszta őszi csendbe A tölgy álom-gyümölcse: A makk koppanva hull. És valahol, hangon, csenden felül, Az …
Reményik Sándor: Hangok ereje Olvass tovább Reményik Sándor: Anonyma Nem rég jöttem haza. Az otthonomban rózsákat találtam. Akkor-nap küldte nekem valaki. Alakja, arca, neve ismeretlen, A lénye rózsaillatú titok: Anonyma. Keresni lehet akár mindenütt, De megtalálni …
Reményik Sándor: Anonyma Olvass tovább Reményik Sándor: Tükörkép Fut a vonat, és alszik a leány, A függönytelen fülke ablakán Bántón besüt, betolakszik a nap, – Egy férfi kezében keménykalap, – A virág-arcot ahogy védve rejti: …
Reményik Sándor: Tükörkép Olvass tovább Reményik Sándor: Éjjel a rendházban Künn eső permetez. Különben semmi nesz. Egy-egy csöpp megüti az ablakot, Mint hogyha szellemujjak dobolnának. Vajjon melyik csillag-világ Kopogtat ablakán e por-világnak? Fekszem álmatlanul Jelenem, …
Reményik Sándor: Éjjel a rendházban Olvass tovább Reményik Sándor: Torkolat Egy utca visz a hegynek fölfele, A partját két oldalt házak szegik, Aztán aranyban fürdő őszi kertek Vonultatják fel kerítéseik’. Mögöttük gyümölcs érik hangtalan’, S az egész …
Reményik Sándor: Torkolat Olvass tovább Reményik Sándor: Szappanbuborék Valaki szappanbuborékot fúj, Mindegy most, hogy Isten, vagy kisgyerek, Világokat kelt életre a száj, Mely szappanbuborékot ereget. És szállnak, libegnek a fényes gömbök, És szétpattannak – s …
Reményik Sándor: Szappanbuborék Olvass tovább Reményik Sándor: Mindenki megy… Vagy így, vagy úgy, de mindenki siet Mostanában tőlem valahova – Nem volt ily kurta azelőtt a perc, S az óra ily kiszabott, mostoha. Mindenki megy …
Reményik Sándor: Mindenki megy… Olvass tovább Reményik Sándor: Harangok találkozása Dél volt. Fénytelenül is fényes téli dél. Romok, emlékek közt egy-egy Örökké zöld levél. Hallgattuk, ahogy a harangszó Elindul Pestről és Budáról S a Sziget szent …
Reményik Sándor: Harangok találkozása Olvass tovább Reményik Sándor: Halottak napja Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. …
Reményik Sándor: Halottak napja Olvass tovább Reményik Sándor: Idegen vendég a kánai menyegzőn Itt is, ott is menyegző, Kána. Öröm villan e bús világra. Ritka, drága kicsike ünnep: Az arcok egymásra derülnek. És hivatalos vagyok én …
Reményik Sándor: Idegen vendég a kánai menyegzőn Olvass tovább Reményik Sándor: Nem sokat szeretett Ő nem sok embert szeretett. A szíve mély, de zárt világ volt: Különös kőfallal kerített, Mély futó-árokkal határolt. S hogy őt szeretik: alig hitte: Őt, …
Reményik Sándor: Nem sokat szeretett Olvass tovább Reményik Sándor: Rakéta-hajó Valaki ma értem imádkozott. Nem, nem bírom máskép megérteni Az édes enyhülést, mely elfogott. Valaki értem jól imádkozott. Imája roppant kezdő-sebességgel Megragadott, és végtelenbe vitt, Sötét sorsommal …
Reményik Sándor: Rakéta-hajó Olvass tovább Reményik Sándor: Szita Egy jóságos tündér kezembe Adott egy finom kis szitát: “Az életből mi fényes, drága, E kis szitán szitáld Te át, Selyemfövennyé, aranyporrá!” Azóta lelkemből csak hull, hull, …
Reményik Sándor: Szita Olvass tovább Reményik Sándor: Csendes csodák Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, …
Reményik Sándor: Csendes csodák Olvass tovább Reményik Sándor: Sorsunkra hagyva Felszállt a vészjel, és körülrepült Viharmadárként a föld kerekén: Búvárhajó… kínai partvidék… Bent emberek és fogyó oxigén. Lélekzetállító órák, napok, Aztán az utolsó helyzetjelentés: Megtettünk mindent, …
Reményik Sándor: Sorsunkra hagyva Olvass tovább Reményik Sándor: Zsolozsmázik a kórházi szoba Fenn a függöny s az ablak nyitva-tárva. Özönlik be az őszi nap sugára. Fertőtleníti, mossa a szobát, Lemossa szenvedéseim nyomát. Elöttem vajjon kik feküdtek …
Reményik Sándor: Zsolozsmázik a kórházi szoba Olvass tovább Reményik Sándor: Kelj fel és járj Íme – most másodízben élem át Az első ingadozó, tétova, Bizonytalan léptek gyerekkorát. Akkor Apám állt a hátam megett, S csalogatott tárt karokkal Anyám: …
Reményik Sándor: Kelj fel és járj Olvass tovább Reményik Sándor: Hőmérő Volt néha úgy, hogy negyvenet, Sőt szinte negyvenegyet mutatott. Akartam tudni. Ámde a testvérek Szentül és nagyszerűn tudtak hazudni. Sohasem vallottak be többet Mint harmincnyolcat s egypár …
Reményik Sándor: Hőmérő Olvass tovább