Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Reményik Sándor: Új Szt. János-kórház A 14-es villamoskocsi Be gyakran hoz most erre kifele: „Új Szt. János-kórház, végállomás.” Én csak átszállok ott. – S átszálltál ott Te is. Te is. …
Reményik Sándor: Új Szt. János-kórház Olvass tovább Reményik Sándor: Anyám testamentuma Mellette ültünk ketten kétfelől, Mikor nehezen megmozdult a hangja: „Ha meghalok, – légy anyja” Már nézni nem tudott a barátnőre, Életében egyetlen barátnőre, De tudta, kire …
Reményik Sándor: Anyám testamentuma Olvass tovább Reményik Sándor: Azután… A porba vegyül könnyünk, vérünk. Jajunk a végtelen felissza, Mi nem jövünk ide vissza. Mi elmegyünk, ki tudja merre… messze, Nyomunkba jőnek újak, mindíg újak, Valahol örök …
Reményik Sándor: Azután… Olvass tovább Reményik Sándor: Én elengedtem… „Nem, mégsem engedem el a kezét!” Írta, mikor már szinte haldokoltam. S megértették egysoros levelét Akkor az égben s a pokolban. Sikoltása forró szélvész gyanánt Becsapta …
Reményik Sándor: Én elengedtem… Olvass tovább Reményik Sándor: Barátkeselyű A törpefenyők szívós karja közt Feküdtem önfeledten. Síri csend, csúcsok csendje vett körül. A tekintetem, ahogy fölvetettem Találkozott egy óriás madárral. Kiterjesztett, két mozdulatlan szárnnyal A nagy …
Reményik Sándor: Barátkeselyű Olvass tovább Reményik Sándor: Halott poéta Halott poéta versét olvasom, Ki tegnap élt még. Úgy-e, furcsa ez? Lelke szépsége reám permetez, Mint aranyharmat hűs hajnali tájra, Fürdik a lelkem áldott aranyába’. Belőle …
Reményik Sándor: Halott poéta Olvass tovább Reményik Sándor: Fiaimhoz Idők ormán döng már a léptetek, Lelkemből-szakadt álmok, Versek, ti harsonák, amiken át A süket végtelenbe felkiáltok. Fiaim ti, – lehulló életemnek Fölemelkedő folytatásai! Közöttetek fogok majd …
Reményik Sándor: Fiaimhoz Olvass tovább Reményik Sándor: Szeretném tudni Annyit néztük a Göncöl szekerét. Szeretném tudni: együtt, Együtt valaha fogjuk nézni még? Annyit néztük a hegyek vonalát – Vannak-e másvilági havasok – Fogjuk-e nézni őket …
Reményik Sándor: Szeretném tudni Olvass tovább Reményik Sándor: A betlehemes Az ott Szeben – Három fenyőfa közt elfér a képe. A látcsövemen át Nézem ezt a kis játék-skatulyát. Oly óriásnak érzem magamat, Oly vidám óriásnak, Úgy …
Reményik Sándor: A betlehemes Olvass tovább Reményik Sándor: A kézi tükör Hajolt fölém sok szép leány, Melengetett sok lehelet, Sok ingerkedő tűz-ajak Rontotta jeges kedvemet. De egyszer – végső próbakép Halott ajkára tettenek – Én csillogtam …
Reményik Sándor: A kézi tükör Olvass tovább Reményik Sándor: Néha félek… Néha félek… Úgy nyugtalanít ez a suttogás, Ezek a halk neszek, Ez az imbolygás, ez az összejátszás A hátam megett. E halk hullása nem tudom minek. …
Reményik Sándor: Néha félek… Olvass tovább Reményik Sándor: Hangok ereje A tiszta őszi csendbe A messzi hadgyakorlat Ágyúdöreje döng. A tiszta őszi csendbe A tölgy álom-gyümölcse: A makk koppanva hull. És valahol, hangon, csenden felül, Az …
Reményik Sándor: Hangok ereje Olvass tovább Reményik Sándor: Anonyma Nem rég jöttem haza. Az otthonomban rózsákat találtam. Akkor-nap küldte nekem valaki. Alakja, arca, neve ismeretlen, A lénye rózsaillatú titok: Anonyma. Keresni lehet akár mindenütt, De megtalálni …
Reményik Sándor: Anonyma Olvass tovább Reményik Sándor: Tükörkép Fut a vonat, és alszik a leány, A függönytelen fülke ablakán Bántón besüt, betolakszik a nap, – Egy férfi kezében keménykalap, – A virág-arcot ahogy védve rejti: …
Reményik Sándor: Tükörkép Olvass tovább Reményik Sándor: Éjjel a rendházban Künn eső permetez. Különben semmi nesz. Egy-egy csöpp megüti az ablakot, Mint hogyha szellemujjak dobolnának. Vajjon melyik csillag-világ Kopogtat ablakán e por-világnak? Fekszem álmatlanul Jelenem, …
Reményik Sándor: Éjjel a rendházban Olvass tovább Reményik Sándor: Torkolat Egy utca visz a hegynek fölfele, A partját két oldalt házak szegik, Aztán aranyban fürdő őszi kertek Vonultatják fel kerítéseik’. Mögöttük gyümölcs érik hangtalan’, S az egész …
Reményik Sándor: Torkolat Olvass tovább Reményik Sándor: Szappanbuborék Valaki szappanbuborékot fúj, Mindegy most, hogy Isten, vagy kisgyerek, Világokat kelt életre a száj, Mely szappanbuborékot ereget. És szállnak, libegnek a fényes gömbök, És szétpattannak – s …
Reményik Sándor: Szappanbuborék Olvass tovább Reményik Sándor: Mindenki megy… Vagy így, vagy úgy, de mindenki siet Mostanában tőlem valahova – Nem volt ily kurta azelőtt a perc, S az óra ily kiszabott, mostoha. Mindenki megy …
Reményik Sándor: Mindenki megy… Olvass tovább Reményik Sándor: Harangok találkozása Dél volt. Fénytelenül is fényes téli dél. Romok, emlékek közt egy-egy Örökké zöld levél. Hallgattuk, ahogy a harangszó Elindul Pestről és Budáról S a Sziget szent …
Reményik Sándor: Harangok találkozása Olvass tovább Reményik Sándor: Halottak napja Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. …
Reményik Sándor: Halottak napja Olvass tovább