Reményik Sándor: Nem sokat szeretett

Vers mindenkinek

Reményik Sándor: Nem sokat szeretett

Vers mindenkinek

Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.

Úgy szeretném megmelengetni most
Az ő szívénél melengetett kézzel
A nem-sok embert, akit szeretett.
Itt most ezt a két drága gyermeket:
Testvérének gyermekeit:
Testvéremnek gyermekeit.
Be jó lett volna gyönyörködni bennük,
S egy-öleléssel fogni őket át –
Nekünk, kik szerteágazó családfán
Maradtunk mind a ketten: oldal-ág.

1936.

Reményik Sándor: Nem sokat szeretett

Vers mindenkinek

 



Még több vers: