Pósa Lajos: Az elveszett pápaszem ⋆ Versek mindenkinek

Pósa Lajos: Az elveszett pápaszem

Keresik az okulárét,
A szegény jó nagyanyáét.
Imádkozni akar,
De nem tud a nélkűl,
Gyönge már a szeme,
Napról napra vénűl.

Érte mindent tűvé tesznek,
Nyoma sincs a pápaszemnek.
Pad alatt, gerendán,
Az asztalfiókban,
Keresik hiába –
Ugyan, ugyan hol van?

Mennek, mennek ki a kertbe.
Hátha tán ott felejtette?
Szegény nagyanya ott
Sokszor elolvasgat,
Kis unokáinak
Virágot szaggat.

Virágos kert közepében
A kis Etel mulat szépen.
Olvas egy nagy könyvből,
Orrán okuláré,
Pedig még nem tudja,
Hogy mi az az á-bé.

Tarka madár száll le hozzá,
Liliom is mosolyog rá,
Szöszke feje fölött
Arany pille lebben.
Egy angyalt se lehet
Festeni már szebben.

Háta mögé kis Etelnek
Lábujjhegyen odamennek,
Összecsókolgatják
A szemit, a száját –
Azt a pápaszemet
Mégis megtalálták!