Pósa Lajos: A költözködő egerek

Vers mindenkinek

Pósa Lajos: A költözködő egerek

Vers mindenkinek

Panaszkodik Kati néni
A gazdának:
Nagyobb kamrát mért is, mért is
Nem csinálnak?
Egymás hátán… össze-vissza
A sok holmi…
Már ma-holnap alig is tud
Elrakodni.

– Jól van, asszony, meglesz hát a
Kivánságod,
Majd meglátom: lesz-e aztán
Sok lekvárod?
Holnapután jön a pallér,
Jön az ács is,
Beköszön majd a fűrész is,
Kalapács is.

Hallja a szót egy egér az
Egérlyukba,
Csóválgatja rá a fejét:
– No ez furcsa!
Jó éjszakát! Biz ez nem víz
A malmunkra:
Úti laput köthetünk így
A talpunkra.

Nagy egérhad útnak indúl
Akkor éjjel,
Ki hurkával, ki kolbásszal,
Ki kenyérrel.
Jaj de soknak zireg-zörög
Tarisznyája!
Egy szürke meg szalonnát tol
Talicskába.

Hát ott hátúl az a batyus
Mit cipelget?
Zsákdarabot, csizmatalpat,
Kócot, selymet.
Ni! egy kövér a lábát is
Alig húzza…
Amannak meg csupa lekvár
A bajúsza!

El is érnek nagy sokára
Új tanyára…
Ki fogadja? A macskáknak
Kapitánya.
– Jaj, végünk van! – kiabálja
A talicskás. –
Szedd a lábad, mindjárt bekap,
Te tarisznyás!

Az egérhad esze nélkűl
Lohol, nyargal,
Hurka, kolbász repűl kóccal,
Csizmatalppal.
– Jó a pörc is, szalonna is,
– Brúg a macska. –
Legjobb mégis az egérnek
Füle-farka!

Pósa Lajos: A költözködő egerek

Vers mindenkinek

 



Még több vers: