Pósa Lajos: A kis peneczilus
Volt nekem egy kis peneczilusom,
Hol vesztettem el, máig se tudom.
Uj évkor apám lepett meg vele,
Három ága volt, fehér csontnyele,
Testvérek közt is egy pengőt megért,
Nem adtam volna, ki tudja miért!
A nagy ágával szalonnát ettem,
A kisebbikkel plajbászt hegyeztem.
Sipot metszettem füzes ér partján,
(Elandalogtam gyönyörű hangján.)
Nagyapó vele gyümölcsfát oltott.
Termett is ága körtét, baraczkot.
Ki tudja, mostan hol van valahol?
Kis peneczilus merre vándorol?
Tündöklik-e még fehér csontnyele –
Csak összehozna még a sors vele!
Csinálnék mindjárt egy kis furulyát.
Elfúnám rajta a régi nótát.
Pósa Lajos: A kis peneczilus
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink