Péteri Takáts József: A reggel

Vers mindenkinek

Péteri Takáts József: A reggel

Vers mindenkinek

Szűkül a hajnalnak rózsa pirossága,
Támad a reggelnek eleven világa.
Már a hegynek arany bércén fényeskedik,
Majd halkkal a csendes völgybe ereszkedik.
Itten megpillantja a szűz virágokat,
Melyek széjjelhintik kedves illatjokat,
Felnyitván kebleknek legbelsőbb részeit,
Ahol zárva tartják a harmat gyöngyeit.
A gazdag mezőn is majd nevet sugára,
Mert a mag kalászba megy már nemsokára.
Az erdőnek is fogy mély homályossága,
Világoszöld színre nyílik vidámsága.
Azért a Madarak álmokból ébrednek,
Versenyt énekelve örömnek erednek;
A felkelő napot hangosan köszöntik,
Hál-adó szivöket példánkra kiöntik.
Hagyd el tehát édes álom már szememet;
Már kinyugosztaltad elfáradt testemet.
Lám a Nap is azért tűnt el csak előlünk,
Hogy megáldja akik távol laknak tőlünk:
Mihelyest megtette amott kegyességét,
Megtér, s velünk közli újra fényességét;
S fedje bár a felhő néha tekintetét,
De meg nem gátolja soha szeretetét:
Mint a jámbor ember, ha nincs is nézője,
Néma titokban is sok jóknak szerzője.
Eljár a Nap híven a maga útjában,
Amint az Alkotó szabta jóvoltában:
Hogy mi is bétöltsük szentül tisztségünket,
S a kis galyibákért ne ejtsük kedvünket.
S noha annyi jót, mint a Nap nem tehetünk,
De célunknak mégis úgy megfelelhetünk:
Hogy a szép estvének béköszöntésével
Iparkodó szívünk nyughatik békével.

Péteri Takáts József: A reggel

Vers mindenkinek

 



Még több vers: