Ölvedi László: Elnézem a Göncölszekerét
Elnézem a Göncölszekerét;
Lámpásai pislán lobognak
Kék mesgyéjén a csillagoknak.
Mámoros csönd árad szerteszét,
Halkan pöng a tücsökmuzsika;
Szinte kiált a némaság.
Néha mordul, néha hallik a
Kertek alján kutyaugatás,
Ha zörrenve csikorog az ág.
És a pusztán jár az álmodás,
Hinti szerte bűvös mákonyát…
De jó annak, aki még hiszi,
Hogy az álom igazat igér;
Üdvnek tartja a hit mámorát,
Mely mint a táltos, ragadja, viszi…
És mikorra csillagokig ér,
– Csillámlik az ezüstszürke por –
Döbbenve néz, sok büszke álma
Piros tüzű, sebes meteor,
Mely lobban – s lehull az éjszakába.
Ölvedi László: Elnézem a Göncölszekerét
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink