Móricz Zsigmond: Vadászkompánia ⋆ Versek mindenkinek

Móricz Zsigmond: Vadászkompánia

Furcsa ma az
Oroszlán.
Lustán néz a
Vad után.
Játszi kedve derüle,
Társak után kerüle.

Megleli a szamarat
A rókát még hamarabb,
Ez lesz jó kompánia,
Igy lesz jó vadásznia!

Nagyot isznak előre
Szegény vadak bőrére:
Majd a szamár felhajtja,
S tőrbe csalja a róka.

I-á, i-á, fujja már,
Derék hajtó a szamár.
Róka ravasz, lesben áll,
Az oroszlán csak sétál.

Nagy vigasság, nagy zsákmány,
Osztozkodni is kék mán.
– Szamár fiam, légy okos,
A zsákmányunk oszd el most.

Feltekeri a szamár
Az eszit, hogy ossza már!
– Az igazság egyféle:
Kiki részt kap belőle!

– Bogáncsrágó szamara!
Az oroszlán rivala:
– Egyet érek én veled?
S leteriti a fülest.

Köszörüli a torkát
A róka s tart mondókát:
– Majd én osztok nagyuram!
– Próbáld meg rókafiam.

– Felséges ur, nagy király,
Mind a tied, mi itt áll!
Téged illet az egész,
Másnak ebből semmi rész.

Az oroszlán rettentő:
– Hát a tied? hizelgő!…
– Veled vadásztam, felség:
Az enyém e dicsőség!

Felderül az oroszlán,
Megbékélve gurnyaszt mán.
Farkat csóvál a róka,
Jóra fordult a dóga.