Móricz Zsigmond: Farsang végén

Vers mindenkinek

Móricz Zsigmond: Farsang végén

 

Vers mindenkinek

Régen,
Egyszer a
Réten,
Farsang
Végen
Találkozott
Két farkas egymással,
Kezet fogtak
Nagy barátkozással:

– Szervusz öreg pajtás!
– Nem szervusz most pajtás!
– Ugyan miért pajtás?
– Mert bort ittam pajtás!
– Az jó pajtás,
– Nem jó pajtás.
– Mér pajtás?
– Mert megvertek
Eldöngettek
Miatta jó pajtás!
– Az rossz pajtás!
– Nem rossz pajtás!
– Mér pajtás?
– Mert legalább
Farsangoltam,
Süteménnyel
Pecsenyével
Torkig laktam,
Lakodalomba
Nagy vigalomba
Kedvemre mulattam!
– Az jó pajtás,
– Nem jó pajtás
– Mér pajtás?
– Hej mert annál többen
Lazsnakoltak engem
Mikor részegen
Nótába kezdtem:
Óóó!
Bóóó!
Édes-kedves pajtás!
– Az rossz pajtás!
– Nem rossz pajtás!
– Mér pajtás?
Azért, mer ládd
Igy legalább
A farkas már tudja,
Hogy huncut a kutya:
Az csalt oda!
– Az jó pajtás!
– Nem jó pajtás!
– Mér pajtás?
– Mert bőrömön
Nem nagy öröm
Hogy ujra tanultam,
Amit ugyis tudtam!
– Az rossz pajtás!
– Nem rossz pajtás!
– Mér pajtás?
– Mert legalább
Ha megvertek,
Megvertek,
De legalább
Ettem-ittam
Eleget.
Még mostan is dalolhatnék,
Fütyülhetnék, táncolhatnék!
Ugyám pajtás!
– Akkor sebaj!
– Sebaj pajtás!

A két farkas kezet fogott
S jobbra-balra eltávozott.

Móricz Zsigmond: Farsang végén

Vers mindenkinek

 



Még több vers: