Móricz Zsigmond: A medve meg a móc
Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
Egy tenyere
Tele vele,
A másikkal
Ugy csap bele.
Meghámozza, lám, lám,
És bekapja, hám! hám!
Ha teleszed egy mancsot,
Vigan eszi és csamcsog.
Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Nagyhaju móc keresi,
Öblös zsákba beszedi.
Bosszus, mérges,
Sok a férges,
Ritka a jó,
Zsákba való.
– Ej szentecském, mennybe lakó,
Ki járkált itt annyi lopó?
Én előlem aki szedi,
Hogy a nyakát törd ki neki!
– Jó a ropogó,
Piri mogyoró?
Egy marokkal adok neked,
Elő ne híjd a szenteket!
Szól nevetve
Igy a medve;
Tele marka,
Odatartja.
Eltátja a száját ekce,
A szegény móc s nyögi: Nyechce!
Nem kell kérem nagyságos úr,
S ugy elszalad, akár a nyul.
Móricz Zsigmond: A medve meg a móc
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink