Móra László: Erdőben

Vers mindenkinek

Móra László: Erdőben

Vers mindenkinek

Tarlott erdőnek bús avarját járom
Őszi napsugárba’,
Sárga levélkék – mindmegannyi álom –
Hullanak alája…

Tavaszban fogant édes sok levélke…
Sárga, vörös csókok…
Rátok akadnak, gyenge menedékbe,
Az utazó pókok.

Szűzfehér selyem kifeszített szála…
– Mintha csak ez volna
Erdő-tündérek ezüst hajaszála,
A fákra omolva…

Ilyenkor nekem de szép is az erdő!
Istent látom benne…
Almok közt járva nincs lelkemen felhő.
– Bár sohase lenne!

1924.

Móra László: Erdőben

Vers mindenkinek



Még több vers: