Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Ady Endre: A nagy hinta-játék Nagyot lökött rajta pár csalafinta S messziről milyen pompás volna bámulni: Nini, a hinta! Hogy lóg az az öreg, sötét Föld, Hinta, palinta. Talán-talán, nagyon …
Ady Endre: A nagy hinta-játék Olvass tovább Reményik Sándor: Vagy-vagy Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély. Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél. Vagy az Úristen, – vagy az emberek. Vagy a kolostor, – …
Reményik Sándor: Vagy-vagy Olvass tovább Szemere Miklós: Életutam Szerte bolygok én az Élet vadonában, A csalfa örömet Üzöm gyors futtában; De rabul sovár szivemhez Őt nem füzhetem soha; Most közel van, ujra rebben, Vésztől ingó …
Szemere Miklós: Életutam Olvass tovább Kerényi Frigyes: Májusi reggelen El el velem! Kit boldog álomból riaszt Madárdal, napsugár, S kinek virasztó könnyet lel szemében, El el velem A fellegetlen kúp alá! Ha szépek voltak hajnalálmaid, …
Kerényi Frigyes: Májusi reggelen Olvass tovább Fazekas Mihály: Az élet [I] Rövid egy nap életünkbe! Nohát örömbe töltsük. Rövid egy nap éjtszakája! Nohát igyuk keresztül. Rövid egy piroska hajnal! Nohát heverjük által. Rövid életünk! nohát egy …
Fazekas Mihály: Az élet [I] Olvass tovább Dsida Jenő: Mennyi élet! Vonatkupémban kiabálnak. A mezőkön csapzott-hajú, jókedvű, izmos emberek égfelé tárják karjukat. Mének robognak versenyt velünk, pattog az ostor a dombélen, barna rögöt szántanak, vetnek. Zúg, rohan …
Dsida Jenő: Mennyi élet! Olvass tovább Tóth Árpád: Ripacs Csak a bukás várt, látom magam is. Elméláztam a fák közt: Ó, szelíd, Örök kulisszák! – s mikor tüzeit Rámköpte a reflektor: „most!” – hamis Gesztussal rángtam, …
Tóth Árpád: Ripacs Olvass tovább Ady Endre: A „nem tudom” Ím, itt van a hónyom alján Orosz, francia, rác és talján S itt van az életem balján Minden tévedésem. De huncut nem leszek mégsem, Mert …
Ady Endre: A „nem tudom” Olvass tovább Ungvárnémeti Tóth László: A’ szerencse. Siket, ‘s vak a’ Szerencse, Nem hallja a’ Könyörgést; ‘S nem látja a’ Könyörgőt; Mellyért is állhatatlan, ‘S bizonytalan Kegyelme. A’ mit csinált, le rontja; …
Ungvárnémeti Tóth László: A’ szerencse. Olvass tovább Ligeti Ernő: Vers a valóság kerülgetéséről Szédülten verset költeni, búbánatot felkölteni, látni, mennyi rossz van – Inkább aludni hosszan. Csákányt ragadni tétován, aknára szállni még korán, még korán bizonnyal – …
Ligeti Ernő: Vers a valóság kerülgetéséről Olvass tovább Ölvedi László: A régi glória Azt mondod: kevély homlokomról Lekopott a régi glória… Én fontam azt, mert bennem élt Az álomkirály szunnyadó fia. Szavai fülembe zúgtanak Lidérces éjen, bíbor hajnalon. …
Ölvedi László: A régi glória Olvass tovább Ölvedi László: Valaki jár A havas mezőn valaki jár. Hangtalanul hangzik a lépte. Vajjon ki lehet? Öröm, bánat, avagy a halál? Kis hóvirág fagyos föld felett, A néma vándor mind …
Ölvedi László: Valaki jár Olvass tovább Wohl Janka: Gróf Vass Ottilia emlékkönyvébe Oh, van egy égő nyughatatlanság, Mellyel az emberek már megszületnek, Egy gyötrő kín, melyet magok szeretnek, Sovárgó vágy, mely nékik boldogság. Oh, van bennök …
Wohl Janka: Gróf Vass Ottilia emlékkönyvébe Olvass tovább Reményik Sándor: Tempósan Tempósan, békén, hegynek ballagok. Még majdnem hajnal van, csillog a harmat – Rezgőfüvön rezeg – De milyen mámortalan hajnalok – S mégis szépek ezek. Nem űzök immár …
Reményik Sándor: Tempósan Olvass tovább Inczédi László: Az életről Hosszú kínok, kurta kéjek, Nagy küzdésre kicsi bér, — Mégis, mégis szép az élet, Sok gyönyörben lehet részed, Mig utad a sirhoz ér. Ha válladat száz …
Inczédi László: Az életről Olvass tovább Reményik Sándor: Sóhajok hídja A mi életünk sóhajoknak hídja, Mely átível a sötét lagunán, – S majd jőnek egykor boldog gondolások: Szerelmes párok – sok százév után S a híd …
Reményik Sándor: Sóhajok hídja Olvass tovább Sárosi Árpád: Holnap Nem érzem nyomorát a mának, Szó nélkül szenvedem… Nem fáraszt, de uj harcra biztat E néma küzdelem… Nyugodtan várom mikor virrad, A holnap mikor jő? Reményeim valóra …
Sárosi Árpád: Holnap Olvass tovább Reményik Sándor: Emberentúli kék Oly kurta volt az élet. Oly csonka volt a szépség. Oly ritka volt a béke – S minden fél-boldog percbe Annyi fájdalom s félelem vegyült: E …
Reményik Sándor: Emberentúli kék Olvass tovább Juhász Gyula: A bárka révbe indul Az élet egyre mélyebb És egyre csöndesebb És kincsesek a mélyek Nyugodt roncsok felett. A csillagok szelídek, A bánat is pihen S a nyugalom …
Juhász Gyula: A bárka révbe indul Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Elégia Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai, melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem. Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú, ki-nem-várható utazás, egyik …
Kosztolányi Dezső: Elégia Olvass tovább