Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
József Attila: Lovas a temetőben Ha jő a sápadt ifjú-Éjjel, Kit csókkal vár a Nap leánya, Kitárul két temetőkapu S belovagol búsan-frissen Az álmok kapitánya. Bukott vezér, könnyet is hullat, …
József Attila: Lovas a temetőben Olvass tovább Reményik Sándor: Barátkeselyű A törpefenyők szívós karja közt Feküdtem önfeledten. Síri csend, csúcsok csendje vett körül. A tekintetem, ahogy fölvetettem Találkozott egy óriás madárral. Kiterjesztett, két mozdulatlan szárnnyal A nagy …
Reményik Sándor: Barátkeselyű Olvass tovább Gárdonyi Géza: E Föld E Föld, – ez nem a gyönyörök tanyája a lelkünk itt csak iskoláját járja: ha szenvedni és tűrni megtanul, szárnyát felölti, s mennybe szabadul. Gárdonyi Géza: …
Gárdonyi Géza: E Föld Olvass tovább Batsányi János: Felelet Az erkölcs s ártatlanságnak Akit őriz angyala; – Aki használt a világnak, – Senkinek nem árt vala; – Igaz ember, s a hazának Jó polgárja, hív fia: …
Batsányi János: Felelet Olvass tovább Ady Endre: Szegény Zuboly emlékére Ha elmentél, Okod volt rá s minden tettnél Mondottál egy jónagyobbat: A Halált. Csak hadd fájjon Szívem e bolond hiányon, Hogy nem látom bölcs-hunyorgó Szemedet. …
Ady Endre: Szegény Zuboly emlékére Olvass tovább Juhász Gyula: Testamentom Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyű a föld izét, A csillagot fönn és a felleget. Feledni oly nehéz, hogy …
Juhász Gyula: Testamentom Olvass tovább Réthy László: Északon. Drammen táján Norvégiában Járok a fjord körűl magam: Nézem, hogy a napfényes víznek Mily csodás smaragd tűkre van. A törpe nyírfák lombjaikkal Üdvözlik a szerény nyarat, S …
Réthy László: Északon. Olvass tovább Czóbel Minka: Psyche Illatot csókoltam, virágot szerettem, Az életálomból még fel sem ébredtem. S mostan már itt vagyok, a szép „másvilágon”, – A multhoz hasonló, csak fényesebb álom. – Ugyanaz, …
Czóbel Minka: Psyche Olvass tovább Juhász Gyula: Haladék Menekülünk a láthatatlan És ismeretlen rém elől, Ki ránk les százezer alakban És egyszer mégis csak megöl. Ki ránk vár fényben és ködökben, Alattomos gyilkos, konok, …
Juhász Gyula: Haladék Olvass tovább Ady Endre: Jó Csönd-herceg előtt Holdfény alatt járom az erdőt. Vacog a fogam s fütyörészek. Hátam mögött jön tíz-öles Jó Csönd-herceg És jaj nekem, ha visszanézek. Óh, jaj nekem, ha …
Ady Endre: Jó Csönd-herceg előtt Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Kérdések Ha távozom a titkos másvilágba, mit mondotok remegve majd nekem, halvány körülállók, látván csodálva, hogy elszivárog váló életem? Rothadni dugtok egy ködös gödörbe, sírtok, hogy a barátotok …
Kosztolányi Dezső: Kérdések Olvass tovább Reményik Sándor: Halott poéta Halott poéta versét olvasom, Ki tegnap élt még. Úgy-e, furcsa ez? Lelke szépsége reám permetez, Mint aranyharmat hűs hajnali tájra, Fürdik a lelkem áldott aranyába’. Belőle …
Reményik Sándor: Halott poéta Olvass tovább Reményik Sándor: Fiaimhoz Idők ormán döng már a léptetek, Lelkemből-szakadt álmok, Versek, ti harsonák, amiken át A süket végtelenbe felkiáltok. Fiaim ti, – lehulló életemnek Fölemelkedő folytatásai! Közöttetek fogok majd …
Reményik Sándor: Fiaimhoz Olvass tovább Ady Endre: Az élet bosszúja Aki az élettel kikötött, Akkor hal meg, erője veszvén, Mikor az Élet lakodalom: Csillag – esős, nyárvégi estén. Jaj, hogyha én is akkor megyek, Mikor …
Ady Endre: Az élet bosszúja Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Halottak Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók között titokzatos megállók. A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók. …
Kosztolányi Dezső: Halottak Olvass tovább Juhász Gyula: Nincs halál… Múló világ felett Örök csillagok élnek, Hiába hullanak Hervadt lombok, remények, Mindig akar, szeret, dalol az élet! Görögség napja, te, Krisztusnak boldog álma, Hiába roskadoz Bús …
Juhász Gyula: Nincs halál… Olvass tovább Ábrányi Emil: Láttam halottat… Láttam halottat, aki úgy mosolygott, Mint álmában a játékos gyerek. Mutassak én is a halálos ágyon Elfáradt vándort, aki szendereg! Ne lássék rajtam vad, rémes vonaglás, …
Ábrányi Emil: Láttam halottat… Olvass tovább Kosztolányi Dezső: A bölcs halála Platon mosolygós, csöndes agg vala. S amint egy őszi nap nehéz beteg lett, leült a földre dús szőlője mellett, hol elhuzódott háza kertfala. Reásütött kiszáradott, …
Kosztolányi Dezső: A bölcs halála Olvass tovább Juhász Gyula: Meghalni… Meghalni milyen szomorú lehet, Mikor mienk még mind a kikelet. Mikor a rózsák legszebb kora van: Meghalni, elmenni magányosan! Meghalni milyen szomorú lehet, Mikor a köd már …
Juhász Gyula: Meghalni… Olvass tovább Tóth Kálmán: A halál Nem, nem az a halál, ahogy itt nevezik, Ha koporsónknak a födelét szegezik; Nem, nem az a halál, amit a léha hisz, Midőn a gyászszekér a …
Tóth Kálmán: A halál Olvass tovább