Kosztolányi Dezső: Néma vidéki ház ⋆ Versek mindenkinek

Kosztolányi Dezső: Néma vidéki ház

Napfényben égnek a fehér falak,
S mégis jeges, halottas, téli gyász van
az elhagyott, magányos úriházban.
Kikerüli az utas hallgatag.

Távol fürdőhelyen mulat az úr,
a zárt szobákba bíboros homály ég,
a billentyűsoron bámul az árnyék,
a zongorán áll egy Chopin-mazúr.

A kéményekből füst nem göngyölög,
szundítnak a kutyák a fák mögött,
sejtelmesen susognak a sötét fák.

És senki sem tud a ház asszonyáról,
hogy él-e, vagy pihen sírjába távol?
A zord cselédek kérdésedre némák.