Kosztolányi Dezső: Halálba hívó délután
Halálba hívó délután. Alélt
keblén pihenteti a néma délt.
Kénsárga légbe forróság inog,
őrjöngenek a buja jázminok.
Fülledt magány. Halotti utcasor.
Füstöl a föld, akár a puskapor.
Megállni, menni, mondd, mi célja van?
Nézz jobbra, balra, minden céltalan.
A semmiségnek mondom a neved,
s a szájamon a bánat fölnevet.
Ha volna nálam most méreg, talán
erőm is volna és fölhajtanám.
Kosztolányi Dezső: Halálba hívó délután
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink