Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Kosztolányi Dezső: Útrakészen Beszélgetünk tréfásan és merengve mi, útra készülő, bús vándorok. Tíz évre, tíz év mulva… járja egyre s szemünkbe titkos fájdalom lobog. Beszélgetünk és olykor meg-megállunk… Ledőlnek-e a …
Kosztolányi Dezső: Útrakészen Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Elégia Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai, melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem. Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú, ki-nem-várható utazás, egyik …
Kosztolányi Dezső: Elégia Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Szekerek a holdfényben Látod ott az éjszakán? Négy szénás-szekér a holdfénybe ingva, félve az útszélre ér. A sejtelmes éjszakán, a rejtelmes éjszakán négy nehéz szekér. Mint ősrégi babona, …
Kosztolányi Dezső: Szekerek a holdfényben Olvass tovább Kosztolányi Dezső: A kulcs Szobám kulcsát a tengermélybe dobták, és nem mehetek most haza. Egy tenger lett a távol, és tenger szívem panasza. E kulccsal zártam be aranyos üdvöm, e …
Kosztolányi Dezső: A kulcs Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Miért? Ti kérditek, miért vagyok? Miért kelek fel újra? Hogy lássam, mint a kósza szél a lányok aranyos, finom haját könnyes arcukba fújja. Hogy várjam azt, ki eljövend, …
Kosztolányi Dezső: Miért? Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Már megtanultam Már megtanultam nem beszélni, egy ágyba hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szemembe könnyel. Tudok köszönni ostobáknak, bókolni is, őrjöngve dúltan, hajrázni, ha …
Kosztolányi Dezső: Már megtanultam Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, …
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Szent László jelenése Viharra dördült az ég alja távol. László morzsolta a szent olvasót, aztán letette, s a vén bibliából halkan, hivőn deákul olvasott. Hálát adott, hogy jámborak …
Kosztolányi Dezső: Szent László jelenése Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, …
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Víziók Bús látományok, nagy, fehér nők lengik körül az ágyamat, s csiklandozó gyermekmosollyal szemembe néznek bágyatag. Csókolják ólomszínü arcom ringatva elfáradt fejem, lefektetnek mint egy halottat, meredten és …
Kosztolányi Dezső: Víziók Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Halálba hívó délután Halálba hívó délután. Alélt keblén pihenteti a néma délt. Kénsárga légbe forróság inog, őrjöngenek a buja jázminok. Fülledt magány. Halotti utcasor. Füstöl a föld, akár …
Kosztolányi Dezső: Halálba hívó délután Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Kérdések Ha távozom a titkos másvilágba, mit mondotok remegve majd nekem, halvány körülállók, látván csodálva, hogy elszivárog váló életem? Rothadni dugtok egy ködös gödörbe, sírtok, hogy a barátotok …
Kosztolányi Dezső: Kérdések Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Halottak Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók között titokzatos megállók. A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók. …
Kosztolányi Dezső: Halottak Olvass tovább Kosztolányi Dezső: A bölcs halála Platon mosolygós, csöndes agg vala. S amint egy őszi nap nehéz beteg lett, leült a földre dús szőlője mellett, hol elhuzódott háza kertfala. Reásütött kiszáradott, …
Kosztolányi Dezső: A bölcs halála Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Sorsunk Tanuld meg, porember, a sorsod: lemondás s lemondani nekem oly fájdalmas-édes. Ura a végzetnek, ki ezt megtanulja, bánat és csalódás nem fér a szivéhez. Nézd a természetet, …
Kosztolányi Dezső: Sorsunk Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Láz Időm rövid, egy lobbanás csak, aztán örökre elenyész, kihal szivemből eszme, érzés, s kietlen éj lesz az egész. Nem, nem – rohadni ismeretlen: bősszé teszi nagy lelkemet, …
Kosztolányi Dezső: Láz Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Az ismeretlen, végtelen temetőben Az ismeretlen temetőben én, ismeretlen, kósza lélek, keresztek közt, gyászdalt dalolva virágosan megyek az éjnek, s sírok: ki tudja, miért, miért nem? Megsápadtam, míg …
Kosztolányi Dezső: Az ismeretlen, végtelen temetőben Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Párbeszéd magammal És sokszor megfogom a kezedet, akárcsak egy idegenét, és sokszor a szemedbe meredek, és a szemed egy kút, hideg, setét. És mély. És sokszor látlak ágyadon, …
Kosztolányi Dezső: Párbeszéd magammal Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Csillagok Ma téli pompafényben felkelétek, aranysugárotok a hóra hull, hadd nézem a fényt, oly rövid az élet! Holnapra már tán ott leszek alul, s ti így ragyogtok épp …
Kosztolányi Dezső: Csillagok Olvass tovább Kosztolányi Dezső: A holtak vonatja Láttátok-e már a holtak vonatját? Az éji rónán nesztelen suhan, vas-házait halállovak vonatják, lámpáiban lidérctűz ég busan. Előtte a kietlen puszta hallgat. az éj ijedve, …
Kosztolányi Dezső: A holtak vonatja Olvass tovább