Karinthy Frigyes: Illyés Gyula: Költő pünkösdi éneke

Vers mindenkinek

Karinthy Frigyes: Illyés Gyula: Költő pünkösdi éneke

Vers mindenkinek

Lankákon ballagok, alattam a szürcsölő trágya-
Lepte jó Föld szuszog, ballag velem, lép
Nagyokat öreg paraszt, botjára is támaszkod-
Va, integet felém, ahogy járok rajta
Kedvesemmel, olyan ez a homok, amin
Járok, dunántúli magyar föld,
Ráncosarcú, nagy-bajuszú, csipásszemű
Öreg, hümmög és krákog és köp
És ahogy ballagunk, billegünk,
Megállok, nem veszi észre
És kiballag ballagó lábam alól
És továbbsétál és én a levegőbe maradok.
És nézek utána, nyetenye, riska hé,
Hová szaladsz, de nem fordul meg,
Igy vádolok, kaszálva a légben,
Pünkösdre virradó magamtermette szarkaláb.

Karinthy Frigyes: Illyés Gyula: Költő pünkösdi éneke

Vers mindenkinek

 



Még több vers: