József Attila: Tavaszi ének

Vers mindenkinek



József Attila: Tavaszi ének

Vers mindenkinek

Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt,
Szerelmes szívem sóhaját
S csitítgatom szegényt,
Nekem nyilik minden berek
– A vérem játékos gyerek –
S a Nap elém hajol
És rám kacag, milyen ravasz
– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! –
Csak Márta nincs sehol.

Havas telekre zsenge fű,
A szellő nádi hegedű,
Rügyeznek ifjú lányszivek,
Az arcokon derű!
Csikó nyerít szerelmi vészt
S a torkom fölkiáltni készt:
– Vén Földünk hogy forog!
S a kék ég is milyen magas,
– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!
– Reá ha gondolok.

Itt ékes, hímes szőnyegek,
Ott északon a bús hegyek,
Hol nem gondolnék rá soha –
De arra nem megyek…
– Rikolts, dalolj szegény torok:
– Ihaj, a Földünk hogy forog!
Ihaj szerelmi láz!
Mig jő a Tél, ki béhavaz
– Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! –
S a halál citeráz.

1922. június 18.



József Attila: Tavaszi ének

Vers mindenkinek

Vissza a főoldalra a versekhez

 



Még több vers:



Mások erre kerestek rá:

Tavasz vers, tavasz versek, rövid tavaszi versek, klasszikus tavaszi versek,  a legszebb tavaszi versek, tavaszi versek felnőtteknek, tavaszi versek szavalóversenyre, tavaszi versek gyerekeknek.