Harsányi Kálmán: A geyzir
Mikor hegyekké nőtt már a hiába
Marasztalt álmok hulló hímpora,
Holdfényből egy kis opál-pocsolya
Csillog föl lelkem porsivatagában.
Oh mindeneknél több nekem e drága
Hímporból formált kráter-amphora,
Geyzirkutam, mely mint egy csodafa,
Ezüst lombbal szökik az ég boltjára.
Mert mindig geyzir… megbúvik, apadva,
Majd ujra feltör a csillagokig.
Nézd, nézd! Hogy győzte! – s már fogyatkozik.
Egy nagy fekete kéz már letakarja,
S a hűvös holdvér befelé folyik
A mindent elnyelő porsivatagba.
Nyugat, 1916 / 23. szám
Harsányi Kálmán: A geyzir
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink