Gyóni Géza: Testvérem ágya mellett ⋆ Versek mindenkinek

Gyóni Géza: Testvérem ágya mellett

Én még vetkőzöm este,
S reggel felöltöm nyűgös rabruhám:
Minthogyha volna cél, amely után
Béklyózott lábbal indulni lehetne.

Még a percet lesem;
Szabadulásért a távolba sóhajtok:
S szivemre is, mely annyit sajgott.
Rá-rászorítom figyelő kezem:

Most… most… jön talán –
Jön a bujdosó Messiás: a béke.
Vagy, hogy szakadjon minden kinnak vége:
Kaput nyit már az irgalmas halál.

Neked megnyiltak a kapuk –
És mind a kéklő, fénylő távolok.
Jóságos ajkad azért mosolyog,
Mint fáradt gyermeké, ki elaludt;

Mint gyermeké, kiért anyja kiált,
Hogy naplementén hazatérjen –
S a jó gyermek bágyadt-fehéren
Letesz kezéből kardot, trombitát.