Erdős Sándor: Nádfedeles kunyhó
Nádfedeles kunyhó felett
megpihent az éjszaka.
Úgy döntött, örökre marad,
nem megy innen el soha.
Olyan nyugodt, olyan kedves.
Itt puha a létezés.
Itt lakik a szegénység is,
még sincs soha éhezés.
Itt rak fészket a szeretet.
Itt lett örök otthona.
Csalfa remény ,igaz, mégis
maradna az éjszaka.
Kisírt szemmel hajnal ébred,
átveszi az éj helyét.
Ha nappal lesz, akkor ő is
nádon nyugtatja fejét.
Erdős Sándor: Nádfedeles kunyhó
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink