Erdélyi János: Irány
Hány ősi sarj örűl az ősi jognak!
Örűl, ha fénylik régi címere,
Mit hű előd a harcmezőn nyere,
Eltürve sulyját a haragnapoknak.
Azonban a kikorbácsolt lomoknak
Tárában ott penészlik fegyvere,
Melynek puhult karral nem embere
A gyászutód, az ősi fény miatt vak.
A jog csak áll, de tettről nem felel
A korcs fi, – tettre, bajra semmi gondja:
Ő otthon ül, szolgája síkra kel.
Meddig lesz ember a másik bolondja?
Meddig fogunk oroszlánt, saskeselyt
Imádni ész s erény oltára helyt?
Gömör, 1838.
Erdélyi János: Irány
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink