Endrődi Sándor: Verőfényes napokban

Uram, ki védtél
Búban, nyomorban,
Ne hagyj el engem
A jobb napokban.

Kétség nem üldöz,
Bízom tebenned,
Halld meg, ha mégis
Hozzád esengek.

Köröttem oly szép,
Dicső az élet!
Szívem túlárad,
De – félek, félek.

És lelkem hozzád
Remegve néz föl:
Ne sujts villámmal
A tiszta égből!