Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Dsida Jenő
Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő. Binder Jenő Emilként Szatmárnémetiben, apja Dsida Aladár a császári és királyi 5. gyalogezred tisztje volt, azonban 1910-ben, főhadnagyként tartalékállományba kérte magát. Anyja Csengeri Tóth Margit, aki Beregszászban élt. Budapesten, Beregszászban és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait. Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján. 1923 augusztusától 1927 márciusáig – tizenhattól húszéves koráig – a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása.
Dsida Jenő versei:
Dsida Jenő: Kacagsz Olyan vidáman, édesen kacagsz, Mint ezüst csengő, csilingelve, halkan!… És hallatára idebenn Egy emlék fut át szívemen: Valamikor még én is így kacagtam… Olyan vidáman, édesen kacagsz! …
Dsida Jenő: Kacagsz Olvass tovább Dsida Jenő: Hová lett a dal? A nap arcomba tűz, s csak könnyeken át látom, hogy rámhajlik a fűz. A tuja zizeg halkan s kérdést csilingel egész birodalmam: Ma olyan …
Dsida Jenő: Hová lett a dal? Olvass tovább Dsida Jenő: Öreg postás a város végén Az öreg postás haza tart. Arcán alkonyi fény. Borravalót ma sem kapott sehol szegény. Pedig a leánya nagyon beteg. A porba két nagy …
Dsida Jenő: Öreg postás a város végén Olvass tovább Dsida Jenő: Jó álom Olyan jó hozzád dörgölődni a szomorúságommal, beleszédülni lelked melegébe s édesen szundikálni. Azt álmodni tejfehéren, hogy sose születtem meg, hogy vissza tudod adni a csókjaimat. Pattog …
Dsida Jenő: Jó álom Olvass tovább Dsida Jenő: Tündérmenet A tücsök cirregve fölneszel. Testem hűs álmokat iszik. Apró csillagos éjtündérek a szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik, pihék, mohák közé, puhán, befödik zsenge nefelejccsel s lehelnek …
Dsida Jenő: Tündérmenet Olvass tovább Dsida Jenő: Álmok Arcomat éri hajnali fény és sírva, remegve, zokogva, nevetve álmodom, álmodom, álmodom én. Libben a hajnal, vérteritő – és vágyva, szaladva, ölelve, kacagva álmodik, álmodik, álmodik ő. …
Dsida Jenő: Álmok Olvass tovább Dsida Jenő: A gejzír Néha szeszélyes kisgyerek: susogva serceg, sistereg. Mikor haragszik még vadabb: hányódik, harsog habra hab. Szentelt haragja néha győz: forrongva buzog, száll a gőz. Néha kacagják, …
Dsida Jenő: A gejzír Olvass tovább Dsida Jenő: Csendország taván boldogan ring a szálerdő képe. Lopózva bujok ezer kusza bozóton át és mikor rápillantok a tó opálos tükrére, megrettenve látom: Ime, nem vagyok egyedül, s a …
Dsida Jenő: Csendország taván Olvass tovább Dsida Jenő: Az első hó A kis angyalkák szürkeszín szitáján a földre szikra lisztszemek szitálnak s a fehér földre mosolyogva, lassan repülnek, szállnak. Fehér a szántás, fehér a vetés, …
Dsida Jenő: Az első hó Olvass tovább Dsida Jenő: Alkony Hűvös szeptember. Alkony. A szürke tó egy nagy kísértet félszeme. Lehúnyt lelkem a másik. A zúgó, vonaglótestű fák: átszúrt, iszonyú pókok, utánunk kapnak, elszabadult prédáik után. Szélfútta …
Dsida Jenő: Alkony Olvass tovább Dsida Jenő: Megbocsátod-é? Szél vagyok. Megbocsátod-é, hogy port hintettem égszínkék szemedbe? Nap vagyok. Megbocsátod-é, hogy leperzseltem hófehér karod? Ősz vagyok. Megbocsátod-é, hogy ingválladra tört levelet szórtam? Fű vagyok. Megbocsátod-é, hogy …
Dsida Jenő: Megbocsátod-é? Olvass tovább Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán Csodálatosan békés délután. Benne van teljes életünk. Ülünk egymással szemben, beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok, mint világ fölött lebegő madár. Te átlátszó vagy, tiszta, …
Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán Olvass tovább Dsida Jenő: Hideg téli est Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával fodros hátán mindent, ami volt: esdő várakozások …
Dsida Jenő: Hideg téli est Olvass tovább Dsida Jenő: Sietni kellett Ma találkoztam az öreg Mikulással. Sürgős dolgom volt, nem tudtam megállni, amikor elébem toppant. Gyönyörű téli szürkület volt, gyönge hideg, vattásan, puhán esett a hó és …
Dsida Jenő: Sietni kellett Olvass tovább Dsida Jenő: Tavaszi béke Fürdik lelkem az illatos Tavasz sugarában… Kerestem a békességet – Végre megtaláltam. Minden madár, kicsi tücsök Örömét zengi… Legyek egyszer én is boldog, Ne zavarjon senki!… …
Dsida Jenő: Tavaszi béke Olvass tovább Dsida Jenő: Hideg téli est Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával fodros hátán mindent, ami volt: esdő várakozások …
Dsida Jenő: Hideg téli est Olvass tovább