Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Dsida Jenő
Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő. Binder Jenő Emilként Szatmárnémetiben, apja Dsida Aladár a császári és királyi 5. gyalogezred tisztje volt, azonban 1910-ben, főhadnagyként tartalékállományba kérte magát. Anyja Csengeri Tóth Margit, aki Beregszászban élt. Budapesten, Beregszászban és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait. Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján. 1923 augusztusától 1927 márciusáig – tizenhattól húszéves koráig – a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása.
Dsida Jenő versei:
Dsida Jenő: Felséges Úr! Felséges Úr! Ha kis szolgája fehérbe öltöz, szabad-e néki bemenni Önhöz? Felséges Úr! Fáradt vagyok már, sajog a lábam állni e fényes előszobában. Felséges Úr! Lássa, …
Dsida Jenő: Felséges Úr! Olvass tovább Dsida Jenő: Főnevek Tavasz, virág, Gyümölcs, fű, lombos ág – ősz, hervadás, halál – – Születés. élet. csók, szerelem, sírás, könny, butaság… – 1924. augusztus 19. Dsida Jenő: Főnevek Még …
Dsida Jenő: Főnevek Olvass tovább Dsida Jenő: Évszakok Jön a Tavasz – S te papírcsákód’ fejedbe nyomod És fakardoddal elébe szaladsz. Mulat a Nyár – Te víg nótákat dalolsz a fülébe És poharatok koccintásra vár. …
Dsida Jenő: Évszakok Olvass tovább Dsida Jenő: Mennyi élet! Vonatkupémban kiabálnak. A mezőkön csapzott-hajú, jókedvű, izmos emberek égfelé tárják karjukat. Mének robognak versenyt velünk, pattog az ostor a dombélen, barna rögöt szántanak, vetnek. Zúg, rohan …
Dsida Jenő: Mennyi élet! Olvass tovább Dsida Jenő: Fizikai kísérlet Kísérletezik a jó Isten, a bölcs Professzor, mert furcsa dolog az a lejtő és furcsa dolog az a ki golyó és furcsa dolog az a nagy …
Dsida Jenő: Fizikai kísérlet Olvass tovább Dsida Jenő: Sápadt levél Sápadt levél az ájult fáról Lihegve a mély kútba hullt – Ott álltam – néztem, láttam És fölriadt a régi múlt. Tüzes tavasz, csókos csicsergés, Virág-parfümös, …
Dsida Jenő: Sápadt levél Olvass tovább Dsida Jenő: Néha… Néha mondod: örök lesz a nyár, s mely kettőnkre tűz, a napsugár, sohase bágyad – Ilyenkor búsan paskolom botommal a hallgatózó uccaszéli fákat. Máskor meg mondod: hiába …
Dsida Jenő: Néha… Olvass tovább Dsida Jenő: Közeleg az emberfia Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölő …
Dsida Jenő: Közeleg az emberfia Olvass tovább Dsida Jenő: Fáraók sírja felé Egyszer megtalálnak. Meg kell találjanak. Holdas éj lesz a sivatagon. Két karom, ujjaim kimerednek a homokból – Lebontják, ássák a fövenyt és megtalálnak: a szívemet …
Dsida Jenő: Fáraók sírja felé Olvass tovább Dsida Jenő: A felhők alacsonyan szállnak… A felhők alacsonyan szállnak. Házikónk ablakán szél lengeti a függönyt, ócska könyvek lapját hűvösen zizegteti. Jó hűvös ruhákat veszünk fel, tisztákat és fehéreket. A …
Dsida Jenő: A felhők alacsonyan szállnak… Olvass tovább Dsida Jenő: December A kályha tüze pattog. Körbe kába, nagy fáradtsággal fejek hullanak össze s valami titkos vágytól ösztönözve bámulnak ki a csöndes éjszakába. Valaki kell, hogy szívüket nyűgözze és …
Dsida Jenő: December Olvass tovább Dsida Jenő: Este az ablakban Csak a csillagok sétálnak az égen, s pár fáradt ember baktat még az uccán – az ablakom előtt fekete akácfa hajbókol furcsán és figyeli, mit …
Dsida Jenő: Este az ablakban Olvass tovább Dsida Jenő: Egy fecske átsuhan… Valami volt. Mint mikor megakad az óra s tovább ketyeg, egy szomorú angyal szivárványra mosolyog és újra pityereg. Szélűzött felhők közt kisüt a hold. Boldogságból …
Dsida Jenő: Egy fecske átsuhan… Olvass tovább Dsida Jenő: Lámpa mellett Csak kicsi kört világít. Tőle alighogy megragyog az asztal s azt se hinti be sugárzó malaszttal. Szobám kertjében különös palánta és lenyűgözve hallgatom, hogy hallga, hallga, …
Dsida Jenő: Lámpa mellett Olvass tovább Dsida Jenő: Reggel Sötét álom-kísértetek ringatják az ágyam. De íme, ébredek lágyan, pazar fény mindenütt, a napsugár besüt. Nevet a szívem, nevet az eszem s az ereszen kismadár ül a …
Dsida Jenő: Reggel Olvass tovább Dsida Jenő: Lámpa Én nem vagyok se nap, se hold, se csillag, amely fent ragyog – én csak homályos majd-kiégett, szomorú kis villany vagyok. Nekem a nagy világmindenség hátborzongató, fagyos …
Dsida Jenő: Lámpa Olvass tovább Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik és holt betű lesz minden fájdalom. Csukják itt is, ott is az …
Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik Olvass tovább Dsida Jenő: Halottak napján Szellemek, őszi szelek, sóhajok, elköltözött testvérek, boldog árnyak! Üljetek ma ti halottak-napját, gyászünnepet értünk. Országotoknak nincsenek határai, nincsenek dimenziói, fájdalmai se; mi vagyunk egyetlen rossz érzésetek, …
Dsida Jenő: Halottak napján Olvass tovább Dsida Jenő: Csöndesek az ő léptei Ismeritek őt, a keskenyarcú gyermeket? Szerelmes leányomat? Csöndesek az ő léptei, akár elalvó gondolataim. Az erdőből jő. Havas levelek röpködik körbe tétova útján, fonnyadt, …
Dsida Jenő: Csöndesek az ő léptei Olvass tovább Dsida Jenő: Kacagsz Olyan vidáman, édesen kacagsz, Mint ezüst csengő, csilingelve, halkan!… És hallatára idebenn Egy emlék fut át szívemen: Valamikor még én is így kacagtam… Olyan vidáman, édesen kacagsz! …
Dsida Jenő: Kacagsz Olvass tovább