Darmay Viktor: Temetőben
Nem mint mások könyes szemekkel,
Búsulni ide nem jövök;
Nekem itt virul a boldogság,
Itt fakadnak az örömök.
Másnak nehéz, fojtó teher csak,
Nekem édes balzsam e lég;
A nagyság hogy megvérzé lelkem,
Vigasztalóm a semmiség.
Leülök a zöld puha fűbe
S oly elégülten dalolok;
A dal után el-elmerengek
…s állnak a hideg oszlopok…
Az elhaló nap végső csókja
Ég márványhomlokuk felett;
Oh a világ hideg szivébe
Vet-é ily fényt a szeretet?!
Darmay Viktor: Temetőben
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink