Czóbel Minka: Pávacsillagok

Vers mindenkinek

Czóbel Minka: Pávacsillagok

Vers mindenkinek

Kerti utra lassan hullnak
Zsugorodott falevelek,
Megcsörrennek, elsiklanak
Apró kövű porond felett.

Kanyargó út, rég elhagyott –
Mely ápolta eltünt a kéz,
Vágott széle össze lapúl –
– Dudvásodik – bozótba vész.

Keresztül a kavics uton
Mint egy barna lomha árnyék,
Kőrisfának roncsolt ága
Korhadt, letört – törzse áll még.

Az út végén szürke korlát
Tán a régi házhoz vezet?
Termés kövén napfény játszik
Mint egy múló emlékezet.

Sárgán süt a lemenő nap
Korlát szürke kőfalára,
Szürke falon kéken csillan
Itt egy páva, ott egy páva.

Czóbel Minka: Pávacsillagok

Vers mindenkinek

 



Még több vers: