Czóbel Minka: Nocturne
Zavargó földi életünk
Jó, mert jobbat nem ismerünk.
Csendes halál, rossz nem lehet,
Bevégzi majd az életet.
A holnap jő – mi lesz velem?
Nem várom és nem kérdezem,
Meg nem lassitom léptemet,
Sietni – nem, azt sem lehet.
Miért sietni? – majd elér
A vég – a láthatár fehér –
Fehér csillag mely ott ragyog,
Nem láthatom már a napot.
Nem láthatom, az éj leszállt –
Ki félné az éjt? a halált?
Édes a dal, ha az egész
A végsor összhangjába vész.
És a tövis, mely még ma sért,
Mi lesz, ha egykor véget ért
A földi élet? – oda lent
Virág, tövis egyet jelent.
A földé mind, tövis, virág,
A fakadó s a száraz ág;
Ki nézne a jövő felé?
A lét s a nem lét Istené.
Czóbel Minka: Nocturne
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink