Czóbel Minka: Ima
Te sem tehetsz még róla: hogy világunk
Van, létezik, oh nagy hatalmas Isten,
Teremtened kellett, s im, te teremtél
Eget, földet, – azért vagyunk mi itten.
És róla nem tehetsz, hogy létezésed
Örök, hogy elmúlhatlan lényeged,
S hogy elmúlhatlan örökkévalóság
Karjába dobtad mindenségedet.
Szép volt világod, s talán boldog is volt
Az ember rég? – de eltévelygett néped,
Elhagyták a reményt, a boldogságot
S választották a nyomort, és a vétket.
Te, a ki vagy, Te, a kit mind imádunk,
Bocsásd, bocsásd meg életűnket nékünk!
Bocsásd, bocsásd meg oh hatalmas Isten
Hogy szenvedünk, hogy vétkezünk, hogy élünk!
Czóbel Minka: Ima
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink