Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Czóbel Minka
Balogfalvi Czóbel Minka (Anarcs, 1855. június 8. – Anarcs, 1947. január 17.) magyar költőnő, a szimbolizmus első hazai képviselője.
Nagybirtokos család gyermekeként született a Szabolcs megyei Anarcson, felmenői közt találjuk Orczy Lőrincet, a generális-költőt, aki Bessenyeiék felvilágosodott mozgalma mellé állt. Szülei balogfalvi Czóbel Imre és gróf Vay Evelina, testvérei István és Emma.
Beutazta Európát, a párizsi Sorbonne-on is hallgatott órákat. A századfordulóra családja elszegényedett. Az 1910-es évektől alig mozdult ki falujából, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy még életében elfeledték Czóbel Minkát, a századfordulós modern líra és Ady Endre egyik előfutárát. Elsők közt írt Magyarországon szabadverseket és vette át a francia dekadensek stílusát, emiatt a Nyugat egyik előfutárának tartják.
Czóbel Minka versei:
Czóbel Minka: Pávafogat Kis királykisasszony Mind befogja szépen Négy fényes páváját, Kocsikázni mégyen. A csillámló fogat Selymes réten halad, Harmatos fű hajlong Fényes tollak alatt. Zölden, kéken csillog, Aranyosan vész …
Czóbel Minka: Pávafogat Olvass tovább Czóbel Minka: Hullámok Emberélet! Feltünik itt-ott egy alakja Templomban, vásártéren, magányos utakon, mezőn, Imádkozik ez, szánt amaz, ez szenvedő beteg, Az már nyugszik virágos terítőn. Feltűnik itt-ott egy jelenség, De …
Czóbel Minka: Hullámok Olvass tovább Czóbel Minka: Sietős út Hold jön fel – nem érünk rá várni, Virág int, – nincs időnk megállni, Boldogok vagyunk, – de hiába – Nem érünk rá a boldogságra. Talán …
Czóbel Minka: Sietős út Olvass tovább Czóbel Minka: Vizitündér Fátyol ruhám sugárból szőve, Fejemen kék csillag ragyog Jertek szép hattyuk, fehér őzek Elringatnak a kék habok! Jertek tündöklő palotámba Kristály csillámló viz alatt, Vidám játékkal körül …
Czóbel Minka: Vizitündér Olvass tovább Czóbel Minka: A sors Pihenni? – nem, még nem lehet. Ne álmodjék ki él, tehet! Az élet fájó küzdelem, A végperczé a győzelem. A végperczé, mely már talán Ott van …
Czóbel Minka: A sors Olvass tovább Czóbel Minka: Füstfelleg Kis szürke ló húzza A fakó szekeret, Fakó szekérkasban Zöld dohánylevelet. Ha majd a zöld levél Kéklő füstbe olvad, Hol leszek én akkor? – Hol leszek majd …
Czóbel Minka: Füstfelleg Olvass tovább Czóbel Minka: Rétegek Orgona hanggal hangzik az ének, Ünneplik napját Megváltónk Mennybemenetelének. Ott térdel a nép Sürűn egymás mellett: Durva szövetü földi alakok Terjesztik a köznapiság lehét. Minden szívben sajátos …
Czóbel Minka: Rétegek Olvass tovább Czóbel Minka: A fény útja Istenem! oly sokan a haláltól félnek! – Engemet elkábit ez a tenger élet, Hiszen nincsen halál a nagy mindenségbe’, Csak élet, csak élet, – nincs …
Czóbel Minka: A fény útja Olvass tovább Czóbel Minka: Ima Te sem tehetsz még róla: hogy világunk Van, létezik, oh nagy hatalmas Isten, Teremtened kellett, s im, te teremtél Eget, földet, – azért vagyunk mi itten. És …
Czóbel Minka: Ima Olvass tovább Czóbel Minka: Szánalom Édes uram Isten, de magad maradtál! Szived nagyságából ezer kincset adtál Az égnek, a földnek, a nagy mindenségnek, Tégedet szeretni erény-e, vagy vétek? Földi embernek még akadhatna …
Czóbel Minka: Szánalom Olvass tovább Czóbel Minka: Tavaszdal Egy nagy madár ijedve felsívit; Buddha kinyujtja felém karjait, Jóságosan szól a kegyelmes Isten: „A boldogságot mért kerested itten? Amott a nagy Pán tűzrózsákat ád, De ti …
Czóbel Minka: Tavaszdal Olvass tovább Czóbel Minka: Az özvegy Nyitott koporsóban ott fekszik a párja, Csókkal édesgeti, ébreszti, – hiába. Fellobbanó gyertya sárgás rezgő fénye Halvány világot hint a halott felébe. Koporsó diszéűl leszedték a …
Czóbel Minka: Az özvegy Olvass tovább Czóbel Minka: Kora reggel „Harmat van még a virágon, Hova sietsz édes lányom? Aludjál még – nincs az égbe Csak a hajnal-csillag fénye.” „Hajnalcsillag szebb a napnál. Édes anyám bocsáss, …
Czóbel Minka: Kora reggel Olvass tovább Czóbel Minka: Virág-hullás Ha illatos nyár tova lebben, Ősz tisztje, hogy virágot szedjen, Ki kérdi, a selymes mezőt Hány díszíté? – Később, előbb Elhal mind, mind; majd jő a tél, …
Czóbel Minka: Virág-hullás Olvass tovább Czóbel Minka: Tükrözés Kőszobor áll tó közepében – Fehér márványból vésve, Holdfényes vizből vissza csillan Szélrezgő tükrözése. Sárgúlt levél hull körülötte Elalvó tó vizébe, Sárgúlt levél közt tükröződik Fehérlő szobor …
Czóbel Minka: Tükrözés Olvass tovább Czóbel Minka: Chaos Fárasztó az élet – csak már vége lenne – Értelmét nem értem – nincs örömem benne. Könnyen itt hagyhatnám, de ha eltávoznék, Annyi kedves szivre búbánatot hoznék. …
Czóbel Minka: Chaos Olvass tovább Czóbel Minka: Távol sugár Csendesülj le háborgó sziv, Nem oly messze, még se, még se Mint hogy látszik, a halálnak Nyugovása, pihenése. Milyen lesz majd elnyugodni? Milyen lesz majd megpihenni? …
Czóbel Minka: Távol sugár Olvass tovább Czóbel Minka: Megnyugvás éneke Tavasz ébred a világon, Bimbó fakad száraz ágon, Zöld levél, virág lesz rajta, – Ha az Isten úgy akarja. Visszajöhet régi kedved, Embertársad megszerethet, Orvoslás jön …
Czóbel Minka: Megnyugvás éneke Olvass tovább Czóbel Minka: Fátyol Mért háboritnátok, Csekély gondolatok? Jövőt nem kérdezek Múltat nem kutatok. Csak megyek utamon, Ki tudja hol vége? Esténként felnézek A csillagos égre. Sohsem téveszt útat Millió csillagja, …
Czóbel Minka: Fátyol Olvass tovább Czóbel Minka: Delelő Rászállt a déli nyugalom a földre, Halványabb, lágyabb lett a nádas zöldje. Megfoghatatlan tájkép: – nád felett Átlátszó, párás, zord, kemény hegyek, S elől egy rét – …
Czóbel Minka: Delelő Olvass tovább