Bányai Kornél: Óriás
Fejemben nap virul,
háborgó tűzzel talpig éjbe járok.
Ujjaimon sorsok ragyognak: gyürükbe verődött
népek és világok.
Arcomat fordítom
s föld ölében robbannak a magvak.
Varázsszemem ős titkokat érint s minden temetők
újra felkacagnak.
Talpam alatt tenger
tornyai dőlnek, rengnek a rónák.
Harsányan kiáltom szép tavaszi kedvek szíveket
győző indulóját.
Pillanatok s sziszegő
embertelen csönd csúszik a tájba.
Pillantásom riogó öreg kürt és mennybe csengő
iramok halála.
Agyakból születtem,
ó ködökből égig ér a vállam.
Kék messziségek: szerelmes leányaim ölelnek
s lobognak utánam.
1926., Esztergomtábor
Bányai Kornél: Óriás
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink