Babits Mihály: Éhszomj
Babits Mihály: Éhszomj Mint anyja emlejétől elvált gyermek az ős tej drága kincsét, szomjazom én, világtól elzárt, az eleven világot ismét. Mert szép a világ, úgy találom s a rút …
Babits Mihály: Éhszomj Olvass továbbBabits Mihály versek
Babits Mihály
Szentistváni Babits Mihály László Ákos (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Török Sophie (Tanner Ilona) férje, Babits Ildikó nevelőapja.
Az elemi iskolát Pesten kezdte, de nyolcévesen, 1891-ben szüleivel Pécsre költözött.
Babitsot Mihály nagybátyja fogadta magához mint kosztos diákot, így fejezhette be a ciszterci gimnáziumot, 1901-ben érettségizett.
Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–francia (az utóbbi helyett később latin) szakos hallgató lett.
Latin–magyar szakon szerzett diplomát. A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta. Baján, Szekszárdon, Újpesten, Pesten, Szegeden (1906–1908) dolgozott gimnáziumi tanárként. Ezután Fogarason, majd 1911–1916 között az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium, a budapesti tisztviselőtelepi, végül a Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban tanított. Első művei a Nagyváradon kiadott A Holnap című antológiában jelentek meg (1908).
Babits Mihály versei:
Babits Mihály: Elgurult napok
Babits Mihály: Elgurult napok Napjaim mint az elgurult gyümölcsök botlanak, futnak, sárban hemperegnek, végre megállnak, éjjel, s vég időkig kicsi gödrökben poshadnak, felejtve. Ki szedi föl fa alól a gyümölcsöt? …
Babits Mihály: Elgurult napok Olvass tovább Babits Mihály: Vasárnapi impresszió, autón
Babits Mihály: Vasárnapi impresszió, autón Barna sár-szökőkút feccsen, gépkocsink fordulva reccsen; jobbfelől a Tisza habja lustán villan pillanatra; úgy állnak partján a fűzek, mint hajuk-mosó vén szűzek: meghajolva és kifűzve …
Babits Mihály: Vasárnapi impresszió, autón Olvass tovább Babits Mihály: Doping
Babits Mihály: Doping Ha szólok, zengés lesz a hangból, mely váratlan-messzire hallik; ha lépek, léptem szökelés: hirtelen elvisz társaimtól; ha kezem nyujtom, csupa fájó, titkolt, csodás sebekhez érek; s ha …
Babits Mihály: Doping Olvass tovább Babits Mihály: San Giorgio Maggiore
Babits Mihály: San Giorgio Maggiore Keresztes, hófalú tornácba fordulék be, a nyájas szerzetes vezette az utat a toronyhoz, amely büszkén szökell a légbe s Velence ujjaként az ég felé mutat. …
Babits Mihály: San Giorgio Maggiore Olvass tovább Babits Mihály: Őszinteség
Babits Mihály: Őszinteség Őszinteség… Óh hogyha a szív oly tiszta lenne, mint hegyi víz, könnyű, mint vers, ami rímre megy, és egyszerü, mint az egyszeregy!… Fa vagyok, a lábam sárban …
Babits Mihály: Őszinteség Olvass tovább Babits Mihály: Húnyt szemmel…
Babits Mihály: Húnyt szemmel… Húnyt szemmel bérceken futunk s mindig csodára vágy szivünk: a legjobb, amit nem tudunk, a legszebb, amit nem hiszünk. Az álmok síkos gyöngyeit szorítsd, ki únod …
Babits Mihály: Húnyt szemmel… Olvass tovább Babits Mihály: Hányan sirják panaszolva…
Babits Mihály: Hányan sirják panaszolva… – Hányan sirják, panaszolva ezt az életet: milyen szép lehetett volna s milyen csúnya lett! Nyerstejjel és citromkővel eltünik a folt. Csak az életről nem …
Babits Mihály: Hányan sirják panaszolva… Olvass tovább Babits Mihály: In Horatium
Babits Mihály: In Horatium Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg! ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha nem hallott verseket ma, múzsák papja, erős fiatal füleknek. Nézz fel az égre: barna cigány …
Babits Mihály: In Horatium Olvass tovább Babits Mihály: Festett cél, puszta semmi
Babits Mihály: Festett cél, puszta semmi Nem tudok kavarogni s nagyra menni, mint a vidám dúshomlokú fiúk: érzem, hogy festett céljuk puszta semmi s a nagy dicsőség álmai hiúk. Érzem, …
Babits Mihály: Festett cél, puszta semmi Olvass tovább Babits Mihály: A Magyarok Istenéhez
Babits Mihály: A Magyarok Istenéhez Vagy-e? S ki vagy? S mienk vagy-e? Csupán mienk és senki másé? Szabad-e hogy csupán a mienk légy? És lehetsz-e az, aki vagy, ha csupán …
Babits Mihály: A Magyarok Istenéhez Olvass tovább Babits Mihály: Siremlék
Babits Mihály: Siremlék Engem nem látott senki még. S az évek suhantak. Minden évben egy-egy fátyol hullott le rólam: mégis csupa fátyol a lelkem; s búsan hátrálnak az évek. Ki …
Babits Mihály: Siremlék Olvass tovább Babits Mihály: Csak posta voltál
Babits Mihály: Csak posta voltál Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak, kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad nehezét únja s rímét ismeri: marad-e rajta valami magadból, vagy csak az …
Babits Mihály: Csak posta voltál Olvass tovább Babits Mihály: Ablaknégyszög
Babits Mihály: Ablaknégyszög Az ablaknégyszögön zöld falomb hajlik át; alatta léckapú és keskeny kerti ut, amely egy idegen telek szivébe fut a felső sarkig, és elveszti ott magát szemünkből: ennyi …
Babits Mihály: Ablaknégyszög Olvass tovább Babits Mihály: Hajnali szürkület
Babits Mihály: Hajnali szürkület Ez csak az éjnek betegsége… Lesz-e valaha reggelebb? Oly csöndes künn az utca, mint a messze harcterek, csak tompán hallok egy-egy elviharzó gépkocsit, mint távol ágyut, …
Babits Mihály: Hajnali szürkület Olvass tovább Babits Mihály: Egy vers, a porvárosból
Babits Mihály: Egy vers, a porvárosból Ezen a száraz délutánon, mely unt sorsodnak képe tán, mihez fordulsz? – Bármint utálom, karjába ölt e délután. Emlékim albumát kitárom, lapjára bámulok bután, …
Babits Mihály: Egy vers, a porvárosból Olvass tovább Babits Mihály: Szüret előtt
Babits Mihály: Szüret előtt Sötétzöld színü és tömött a tő, egy-egy vörös levéllel néha tarka; édesen lankad, érve csüggedő, kékes fürtjével a nemes kadarka. Oly mézes-forró s drágán töppedő, mint …
Babits Mihály: Szüret előtt Olvass tovább Babits Mihály: Kislányomhoz
Babits Mihály: Kislányomhoz Pici lélek, Ildikó, mért nem rikkantsz, kis rigó? Mit bámulsz oly komolyan? Szemed-szájad épolyan, mintha mélyen elmerülve, egy riadt kis néző ülne, puha párnás páholyában, e világ …
Babits Mihály: Kislányomhoz Olvass tovább Babits Mihály: Nevessetek!
Babits Mihály: Nevessetek! Ti szép leányok, két leányok, kik úgy nevettetek velem, terhet hajómból mind kihányok: lám, könnyü lettem hirtelen, lám, gyermek lettem újra, lányok. Nevessetek, nevessetek, minden komoly képet …
Babits Mihály: Nevessetek! Olvass tovább Babits Mihály: Karácsonyi lábadozás
Babits Mihály: Karácsonyi lábadozás Komisz, kemény idő. Még a vér is megfagy állatban, emberben. Öregek mondják, hogy ritkán láttak ily nagy telet decemberben. A hó szőnyegébe puhán süpped a …
Babits Mihály: Karácsonyi lábadozás Olvass tovább