Ábrányi Kornél: A nő szive

Vers mindenkinek

Ábrányi Kornél: A nő szive

Vers mindenkinek

A nő szive, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző, hiú lesz, számító s ravasz;
S a férfi szív, ha büszkesége elvesz
A szerelemben: gyáva és pimasz.
Ne játszd velem a büszkét! Lábaidnál
Sohsem fogsz látni, míg ezt áhitod:
Nem mintha félnék, hogy tán eltaszítnál,
De, mert hogy ezt tedd, lenne rá okod.

Mert ki szerelmet térden csúszva kér,
Szerelmet az nem érdemel soha:
S a csók, ha adva bár, vagy kapva – bér:
Már árulás, azzá kell válnia.
Én meg se mondom néked, hogy szeretlek,
Mert tudnod kell, ha lángját érezed,
S ha igazán szeretsz, nem mondhatod meg
Jobban te sem, mint ahogy megteszed.

Szivem tied! De el ne bízd magad.
A hiuság rajtam meghiusúl.
S bár tenger kéjt árasszon ajakad,
Szerelmes szívem abba mégse fúl.
Én nem tudom játszani a szerelmet:
De kínját játszva hordani, igen.
S ha azt hiszed, úgy bírsz, hogy el se veszthetsz:
Már elvesztettél, drága kedvesem!

Ábrányi Kornél: A nő szive

Vers mindenkinek

 



Még több vers: