Mentovics Éva: Rezdülések ⋆ Versek mindenkinek

Mentovics Éva: Rezdülések

Régen, mikor apró voltam,
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.

Szíved hangja megnyugtatott,
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.

Gyakran, mikor hozzád bújok,
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járta át.

Mintha selyem cirógatna,
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.

Nem kell, csak egy félszeg mosoly,
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.

Úgy érzem, hogy nem csak anya,
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.