Sárosi Árpád: Tinektek nyilnak a fehér kapuk
Csak ott kacag az üröm hangosan,
Ahol sok sziv fonódik egybe:
Csilingelő virágkelyhei
A szeretetmezőnek.
Mi nem leszünk ez estén egyedül.
Piros kedv gyullad fel az asztalunkon,
Vendéget várunk,
Csodaföld lakóit.
Kitárva állnak a fehér kapuk.
Isten kapui, lelkünk sarkain:
Fényszárnyai az emberszeretetnek.
Az abrosz haván
Szavak illatoznak:
Hivó igék, a szentéj énekéből,
Zsoltárai a szegény Betlehemnek.
Tinektek nyiltak a fehér kapuk,
Kik jöttök messze csillagokból
Vendégekül:
Csöndes hajlékra vágyó Béke,
Testvért megértő Jóság.
Hűség, Szelidség, Mindentmegbocsátás,
Könnyetletörlő szótlan Türelem,
Hálás Alázat, Vigasz, Irgalom…
Mint gyermekek a hideg idegenből,
Haza siettek –
Velünk ünnepelni.
Mert aki küldte őket
Ugy akarta:
Ne legyünk egyedül ez estén.
Az abrosz haván rózsák illatoznak,
Vendégeink ajándékvirága.
Együtt szegjük meg ez éjjelen
Az élet közös kenyerét.
Sárosi Árpád: Tinektek nyilnak a fehér kapuk
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink