Somlyó Zoltán: Egy papnak ⋆ Versek mindenkinek

Somlyó Zoltán: Egy papnak

A falu csöndje ott ül a szivedben
s a szobádban béke s illatos virág.
Ezüsthímü papucsban, mint egy álom,
úgy üldögélsz, ajkadon szent imák.

Néha egy-egy madár köszönt vidáman
s kis csőrével megüti ablakod.
Ilyenkor a magasság fénye lep meg
s a mélységekből száll ki alakod:

mint egy szobor, mint egy forró szobor,
mit zord idők vad keze elsodor
terméskőből vágott talapzatárul.

Ver az idő, de két karod kitárul;
az éjbe nézel s a hajnalba látsz.
És mélyen bókol künn a vén akác.