Sárosi Árpád: Magam vagyok ⋆ Versek mindenkinek

Sárosi Árpád: Magam vagyok

Azok a fehér, jéghideg hegyek
Didergő fák, a sápadt csillagok,
Egy sóhajtással sem felelnek s én
Magam vagyok.

Ugy érzem, mintha bús lelkem fölött
Elmultak volna hosszu századok,
És én kereslek egyre s mindenütt
Magam vagyok.

Tavasz szerelme, nyárnak vágyai
Miért emlékezzem mostan rólatok?
Egyedül voltam, mint a hogy ma is
Magam vagyok.

Nem fáj meghalni, de te, siri csönd,
Reád mégis borzadva gondolok.
Magamba’ lenni, mint e földön itt
Magam vagyok.