Ölvedi László: A bányász éneke
Bányász vagyok, fojt a bányalég.
Mellemre sűrű ködök ülnek,
Mécsesem rőt lidérclánggal ég.
Síri csendben mélylik a tárna.
Meszsze, messze zokog a viszhang,
Mintha mindig temetés járna.
Rombolt a rém, bedőlt a bánya;
Kik élünk még alatta, holtan
Pusztulhatunk, a fene bánja.
Kopogok a koporsódeszkán:
Kemény falán száz süket fülnek.
A feleletet várom eztán.
Jó szerencsét! nagy biztatásom
Nem hallja már itt senki, senki.
Jaj, pedig nincsen semmi másom.
Nem birom már sokáig én sem,
Megöl a bánya gyilkos lehe
S túl leszek minden szenvedésen…
De lelkem ég a Davy-mécsben
A bánya mély, halálos, setét,
Mi lesz ha e robbanó légben
Kinyitom a lámpám födelét?
Ölvedi László: A bányász éneke
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink