Czóbel Minka: Tükrözés

Czóbel Minka: Tükrözés

Kőszobor áll tó közepében –
Fehér márványból vésve,
Holdfényes vizből vissza csillan
Szélrezgő tükrözése.

Sárgúlt levél hull körülötte
Elalvó tó vizébe,
Sárgúlt levél közt tükröződik
Fehérlő szobor képe.

A nő, ki után hajdan, régen
Szobor idomit vésték,
Elporladt már. – Kő sirbolt őrzi
Testének pihenését.

De lelke itt száll körülötte,
Csókolja képe mását,
Bámulja saját szépségének
E földön – maradását.

„Mi szép vagy! én vagyok te benned
Te nem élsz, itt vagy még is!
Én vagyok, voltam, elporladtam,
Ez fény is, sötétség is.”

Hozzá simúl ködfelhő képen,
Hideg, ezüstös fénybe’.
Mintha a nő rég meghalt volna,
A szobor mintha élne.